A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton

A NAGYPÉNTEKI ÉS HÜSVÉTI TÁPLÁLKOZÁS A BEREGI TISZAHÁTON Az első világháború után Bereg megyének csak a legdélibb járása, a tiszaháti járás maradt az országhatáron belül. Ez időtől kezdve a tiszaháti járás, mint apró falvakból álló határmenti terület, nem tudott az ország gazdasági és szellemi vérkeringésébe bekapcsolódni. Beregszász volt az a csatorna, amelyen a polgárosultabb életforma elemei a Tiszahát kis falvaiba beszivárogtak. E csekély forrás elapadása azt eredményezte, hogy a falvak gazdasági és szellemi élete elmaradt az ország egyéb területeinek fejlődésétől. A modern technika vívmányai (villany, rádió, vasút stb.), melyek csökkenthették volna e lemaradási távolságot, még a legutóbbi évtizedben is csak részben jutottak el a Tiszahátra. Mind ez nem akadályozhatta meg a hagyományos paraszti életforma felbomlását, csak fékezhette e bomlási folyamat ütemét. A továbbiakban megkísérlem ezt az átalakulási folyamatot megragadni, a paraszti életforma egy jelenségén belül. A Tiszahát vizsgált falvaiban

1 a lakosság zömét középparasztok alkotják. A falu hagyományosan élő társadalmában, a böjti és ünnepi táplálkozást tekintve, azonban négy nagyobb csoport tapintható ki; Az I. rétegbe tartoznak azok, akik hagyományosan élnek, de elsősorban nem paraszti munkával foglalkoznak. A paraszti munka legfeljebb csak kiegészítő foglalkozásuk. E réteg zömét a falusi iparosok alkotják. Másutt különösen az Alföldön ezt a csoportot nem szokták a hagyományosan élők közé számítani, de a Tiszaháton nem voltak olyan távol a falu paraszti lakosságától. Nagyobbrészt maguk is falubeliek voltak vagy a szomszéd falvakból származtak, s nagyjából hasonló szokásokban nőttek fel.

2 A II. rétegbe a módos parasztok tartoznak. Földjük nagysága meghaladja a 1 Gulács, Tivadar, Jánd és a Szatmár megyei részen fekvő Kisar falvak 1958—60ban gyűjtött anyagát dolgozom fel. 2 1920-ban Gulács 1367 főnyi lakosságának kb. 83%-a foglalkozott mezőgazdasággal (1149 fő), iparral, kereskedelemmel 8,8% (124 fő). Tivadar 286 főnyi lakosságának Ilyen jellegű megoszlása, elöl tüntetve fel a mezőgazdaságban dolgozókat, 242 fő (87%), 32 fő (10%). Jánd: 929 lakos, ebből 792 fő (88%), 120 fő (12%). Kisar: 947 lakos, ebből 833 fő (88%), 93 fő (9%). Lásd az 1920-as népszámlálás adatait, Bp. 1925. 1935-ben Gulácson, Tivadaron, Jándon és Kisarban a lakosság legnagyobb része 0—5 kh-on gazdálkodott, egy másik nagyobb csoport, az előbbinél jelentősen kevesebb számmal 11—13 kh-on, hivatalos adatok szerint, ezek az 5—50 kh-as csoportba tartoztak. Lásd: Magyarország földbirtokviszonyai 1935-ben. Bp. 1936. 1949-ben az 0—1 kh-on dolgozók száma minimálisra csökkent, megnövekedett, majdnem kétszeresére az 1—10 kh-on dolgozók száma. A 10—25 kh-on dolgozók száma nagyjából nem változott 1935-höz viszonyítva. A négy községben 1949-ben a lakosság 6—12%-a dolgozott bányában, iparban. Lásd: Az 1949-es népszámlálás adatai 8. k., Bp. 1950. 9 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve IV—

V. 129