A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Erdész Sándor: Téli estézés egy nyírségi faluban

A FUVAROS SZENT ANTALNÁL Halljátok, vót egy szegény ember, két lovacskát megszerzett. Egyebe ísemmi se vót a szegény embernek. És ebbül éldegélt, fuvarozott ide-oda. De ellenben nagyon részeges vót az ember. A fuvarját, mint szokás mondás: Kisszekeres Nagyszekeres, mind megissza amit keres; hát ez is olyanformán vót. Amit keresett, majdnem mind megitta, de valamennyit adott az asszonynak is haza. És eccer csak beteg lett a lova. Megyén részegen hazafele, a templony előtt megyén, eszébe jutott, hogy: — Bemegyek én a templomba, beszélek Szent Antallal, hátha meg.gyógyítja a lovamat! Be is megy. Mikor bemegy, a pap meg ott rendezkedett az oltár hátánál. Odanéz: — Jaj istenem — azt mondja —, ez a részeg ember összetör most mindent! Megyén Szent Antal szobrához, egy szép nagy szobor vót. Odamegy hozzá, azt mondja: — Szent Antal! Mondanék én neked valamit! Ha meggyógyítod a lovamat, adok neked tíz pengőt! Ekkor elfordult, elment haza. Megyén hazafele. Igen, mikor kiment a templombul, akkor a pap hamar odament, hogyha vissza tanál jönni ez a részeg ember, hát ezt a nagy drága szobrot ledünti innent, micsoda kár lesz abbul! Levette a nagyot, odatett egy kicsit. — Ha vissza is jön, ezt a kicsit ledünti, nem olyan nagy baj lesz! Mikor hazamegy a részeg ember, azt mondja: — Na hékám, hogy van a Linka? — Hát jobban van, eszeget mán! Ivott egy kis vizet is! — Na látod! Beszéltem Szent Antallal! Azt mondja, hogy tíz pengőért gyógyítja ki a lovamat! Hát adjál ide tíz pengőt, hadd vigyem meg neki! — Na hát jó, hát itt van a tíz pengő, vidd meg neki! Viszi is a fuvaros ember a tíz pengőt. Mikor bemegy a templonyajtón, odanéz a szoborho, azt mondja: — Hát apád hun van? — a szobornak. Azt mondja: — Na, ha apád nincs itthun, neked elég lesz öt pengő is! öt pengőt meghagyott, azt is megitta. Megfelezték Szent Antallal a tíz pengőt. ÉRETTSÉGIT A NÉGY SZÜRKÉNEK! Halljátok, ezelőtt a nagy urak jómódjukban nem tudták, hogy mit csináljanak. Vót itt egy nagy gróf az országunkban, ezelőtt régen. Befogatott a kocsiba négy lovat, négy szürke lovat. Ment Franciaországba kocsival. Ahogy megyén egy gimnázium előtt, azt mondja a kocsisnak! — Állj meg csak, János! Megáll a János. — Eridj csak — azt mondja —, itt van ezer forint. Kérjél nekem egy érettségit! 122