A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

8. kép. Szőke István rajza a karácsonfalvi rovás feliratról A kövön itt-ott még vonások, pontok nyomai látszanak (feltűnő a 7. betű alatti ferde vonal), de ezeknek aligha van jelentőségük. „A felirat 16 betűjéből tehát csupán 8-nak a jelentése látszik világosnak (2., 5., 7., 10., 11., 12., 14., 16.). Különleges ábécével van dolgunk, melyben meglehetős számmal vannak olyan betűalakok, amelyek az eddigi emlékekben nem fordulnak elő. De hogy itt a székely írás egy emléke van előttünk, abban nem lehet kételkedni." „A felirat az eddig ismert és kor tekintetében meghatározható emlékeknél régibb." * Foglalkozott a karácsonfalui felirat megfejtésével Franz Altheim német tudós is,

34 aki abban a téves hiedelemben van, hogy „Szőke István" a lelőhelynevet jelzi. A felirat felfedezőjének így Németh Gyulát hiszi néhai Szőke István egyetemi hallgató helyett. A felirat képét ő is fordítva közli a pacskolat alapján, mint Németh Gyula, a jobbról balra való olvasási iránnyal ellentétben (Altheim, i. m., 1—2. kép). Altheim szövegrekonstrukciója a Szőke István-féle betűrajzoktól több helyen eltér és már haladást jelent. Altheim rekonstrukciója a következő: Tagadja a székely rovásíráshoz való besorolás jogosultságát. Az ó-török rovásírás segítségével ,,minden nehézség" nélkül olvassa el a felirat valamennyi rovás jelét. A felső sorban jobbról balra: 1. Felismerhetetlen rovásjeltöredék. 2. ök/ük = kö/kü: mely a rováskéziratokból, valamint a jenisszei és talasi feliratokból ismert. 3. 2

b; 4. 2

s; 5. °z; 6. i/í; 7—8. 4. 34 Altheim, F., Türkstudien, 1952, 44—49. 44