A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)

vót, hogy ellísnél vagy utánna valaméknek elpusztult a báránya valami okbúl. Az ilyennek a kettőst ellőjíbül vetettünk egyet. A fogattatóba egy pár nap múlva mán megszoptatta magátúl a „vetettet". Itt a szoptatásnál is ott kellett lenni. Vót úgy, hogy a ju' feje a lábom koszt vót. A bárány szopott, én meg aluttam". Még „szopós' korában, 4^—6 hét után visszakurtították a bárányok farkát. A jerkéknél meg kellett ezt csinálni azért, hogy mikor már fejős lesz, ne legyen a farka hosszú. Ha nem kurtítanák, akadályozná a fejést és a trágyától „csimbókos" ( „csombókos" ) farka a fejő kezét trágyával kenné be, sőt a tejbe is belehullana róla. A kurtítást maréknyi hosszúságban eső íznél késsel végezték el. Kéthónapos korukban kiválogatták a kosok közül a „magra maradóikat. A többi kosbárányt kiherélték s így „ürü"-k („örü"-k) lettek. Két ember kellett a heréléshez. A bojtár megfogta a bárányt s a hátával maga felé fordította. Jobb kezével a bárány jobb első és hátsó lábát, ballal ugyanúgy a bal oldali lábait összefogva feltette a dranka élére, ahova ponyvadarabot tettek előbb. A juhász megfogta a bárány herezacskójának a végét és éles késével lemetszette a bőrt. Utána a heréket markolással kiszorította a herezacskóból. Megfogta foggal és húzva kiszakította (XXVI. t.) a zsinórját. Azután a „csöAí"-ből kifejte a vizeletet. Azután a bojtár levette és elengedte a bárányt. Gyógyulását figyelemmel kísérték és ha kellett, utókezelésben részesítették. Ma már inkább késsel herélnek. A bárányokat három hónapra választották el. Juhász József szerint „tarlóra". ,,Vót úgy, hogy este leválasztottuk. Reggel mán megfejtük az annyát de a bárány nappal még szopogatott." Urasági nyájakban a leválasztás 3 és fél — 4 hónapra történt. A szoptatási idő alatt a bárányokat tulaj donjegyekkel megjegyezték. A tulaj donjegyeket a fülön vágták vagy hasították a gazdánkéntkülönböző jelekkel. Ha nem tulaj donjegyekkel látták el őket, bilyogozták. Szurkosolajos festékkel vagy „bécsi korom' („kindrusz") és olaj sürü keverékéből készített sűrű festékkel. A gazdáknak kovács által készített vas „bilyogozó"-juk volt. Ezt mártották festékbe s így nyomták rá a jegyet a juh oldalára. A juhász juhait a farán bélyegezték, a bojtárét pedig kibelezett napraforgókóró festékes végével jegyezték a farán. A festékes bilyogozást minden nyírás után meg kellett újítani. A juhok elnevezései A juhok elnevezésével régen éppúgy mint ma is, kifejezték a kort és nemet, valamint a haszonvételt is. A szopós báránynak a neve „kisbárány". A leválasztásig azonban „jerkebárány" vagy „kosbárány" névvel is nevezték. „Bárány' volt éves koráig, de a nemet tovább is az előbbi megkülönböztetéssel fejezték ki. Leválasztás után a jerke- és kosbárányok külön-külön nyáj akban jártak. A második évében levő juh neve „toklyó", régebben „tokju". A nemet mutató „jerketoklyó", „kostoklyó" is használatos volt éppúgy, mint a „szüztoklyó" a második éves jerkére. A toklyót írták és mondták „toklyunak" vagy „ío/c/u/i"-nak is. A jerkéket a második évben űzették fel. A felűzetlen maradts amár harmadik évében levő jerke „apáca". A harmadéves hím neve már „nagykos". Pároztatás után „anyajuh" lett a jerkéből. A kosbárányokat 2 hónapos korukban herélték s ettől kezdve „ürü" („örü") lett a nevük. Haakét évet betöltöttet a nyáj vezetésére hasz237