A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Erdész Sándor: Egy szamosháti termelőszövetkezet mesemondója

adódik, hogy a tagság igyekezett minél több munkaegységet teljesíteni, sokan 500 munkaegységet is elértek. A Dózsa Tsz fejlődése lemérhető abban is, hogy a volt szamosszegi uradalmi cselédek, mezőgazdasági proletárok jelenleg rendezett lakásviszonyok között élnek; modern konyha- és szobabútor, rádió, kerékpár ma már minden tsz-tag házában megtalálható, sőt egyre többen építenek ú*j családi házat. Szamosszeg történetében ugrásszerű változás következett be 1960 tavaszán, amikor a község parasztságának túlnyomó többsége a nagyüzemi gazdálkodás útját választotta. Az ószuszkai középparasztok — csupán társadalmi okokból — külön termelőszövetkezetet alakítottak, holott kevesen vannak a közösbe vitt földterülethez. A Dózsa Tsz-ben ellenkező a helyzet: a tagság létszámához kevés a föld. Az egyesülés 1960 mindkét fél tartózkodása következtében — nem jött létre,

8 de a közeledés mind erősebb és valószínű, hogy az egyesülés 1960 végén megtörténik.

9 A Dózsa Tsz tagsága a megalakulást követő második évben egységes közösséggé forrott össze. Az új közösség magvát az a toronyvégesi szegényparasztság képezte, amelyiknek sorsa már évtizedek óta azonos volt, amelyiknek a feudalista viszonyok között a mindennapi megélhetésért ádáz küzdelmet kellett folytatnia. Az új közösségi szellem megerősödéséhez hozzájárult a második zárszámadás is, mely a tagságban megerősítette az új típusú gazdálkodási mód magasabbrendűségében való hitet; ettől kezdve a tagság szívósan ragaszkodott a felemelkedés biztos támaszához, a Dózsa Tsz-hez. A Dózsa Tsz-ben végzett néprajzi kutatásnak kettős célja volt: egyrészt megállapítani, hogy a népmese hogyan él tovább az új közösség keretében, milyen funkciót tölt be, másrészt bemutatni azokat az új jelenségeket, melyek a szocialista gazdálkodás és szemléletmód térhódításának hatására a meseanyagban már fellelhetők. Tudjuk, hogy a kultúra fejlődése időben elmarad a termelési viszonyok ugrásszerű fejlődése mögött, éppen ezért különösen fontosnak tartjuk a népmesékben jelentkező új vonások bemutatását. Munkámat megkönnyítette az a körülmény, hogy a tizenkét alapító tag között ott találjuk Ámi Lajost, aki mesemondói tevékenységéért 1959-ben kapta meg a „népművészet mestere" címet. Ámi Lajos személye a továbbiakban több kérdést érint, mégis életrajzának csak néhány fontosabb mozzanatát vázoljuk, mivel azt bővebben Ami Lajos meséinek kiadásakor kívánjuk ismertetni. 8 Kosa József a tartózkodás okát a következőkben látja: „Az új tsz. nagyobb, mint a miénk. Ott inkább a kulákok, a középparasztok vannak. Mihozzánk az apró emberek jöttek, ezek voltak a kizsákmányoltak. Nagy osztálykülönbség mutatkozik a két tsz. között." Ami Lajos így nyilatkozik: „A Rákóczi termelőcsoportnak annyi a földje, hogy egy emberre tizenhárom hold főd jut, amikor a Dózsa termelőcsoportnak nem jut csak három és fél hold. Amikor a megalakulás vót, kérte a Dózsa termelőcsoport, hogy egyesüljenek, mert nekik a födjük sok és a munkaerő kevés. Most már akarnák azt, hogy egyesüljenek, de most meg már a Dózsa termelőcsoport nem egyesül vele azért, mert nekiek almásuk nincsen; űk is építsenek valamit, mert már nekünk 150 férős istállónk van és fiaztatónk, azután sok épületeink vannak, fűrészüzemünk, darálónk, három zetorunk, két teherautónk; hát próbáljanak űk is ebbe az esztendőbe, legalább ha tovább nem, egy esztendeig próbálkozzanak." 9 E dolgozat 1960. július végére készült el. A Dózsa és a Rákóczi Tsz „Dózsa Tsz" néven 1960. októberében egyesült. 12* 179