A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium
volt. Az ilyen kiváló ötvösmesterek művészete igen nagy hatást gyakorolt az udvari művészetek minden területén, az építészetet is beleszámítva. A besztereci aspersorium ez idő szerint egyetlen megmaradt, ismert darabja ennek az ötvösműhelynek, illetőleg ötvösmesternek. A többi alkotások mind elpusztultak, elvesztek az idők zivataraiban, csak igen kevés kerülhetett belőlük a földbe, mint ez a darab is. Ha körülnézünk a középkor építészetének, díszítőszobrászatának és festészetének maradványain, a Dunántúlon mindenfelé rábukkanunk az udvari ötvösműhely hatásának nyomaira, amely műhelyben a besztereci aspersorium is készült. Nagyobb számú, eredeti ötvösmű hiányában ma még csak hatásában tudjuk tanulmányozni ennek az udvari ötvösműhelynek a tevékenységét, és e hatásból visszakövetkeztetve az eredeti ötvösművekre, próbáljuk körvonalazni annak művészetét. Mindenekelőtt az itt számításba vehető emlékanyag időrendjét kell áttekintenünk. Kiindulópont a tarsolylemezek köre, amely a postsassanida művészet erős hatása alatt, krimgót-hun alapokon, az ariánus kereszténység némi periferikus hatása alatt, a magyarság levediai korszakában virágzott a 840— 889 közötti idő alatt Ukrajnában, a nagyobb városok, mint Kiev, Csernyigov, Szevasztopo] stb. műhelyeiben. 14 Ezt a művészetet a normannok részben eredeti levediai tárgyakon, részben oroszországi normann készítményeken elvitték Skandináviába, ahol az ún. Jeliinge- és Ringerike-stílus egyik alapelemévé lett. A skandináv temetőkben és kincsleletekben levediai készítmények külön is, meg Jellinge-stílussal keveredetten is előfordulnak. Például a várby-i leletben a kettő együtt van. 15 A híres skandináv hajózászlók a X. századból származó Jellinge-kő díszítmónyeivel közeli rokonságban vannak, egyébként a tarsolylemezek traszírozott és pontozott mustráinak átültetései; a skandináv művészet körébe tartoznak. Koruk : az 1000 körüli évtizedek. Velük teljesen egykorúak az ugyancsak jól ismert cammini, bambergi szekrény, Szent István kardja (elefántcsont alkatrészeivel), a krakkói szekrény vörösrózkeretelése, a wincesteri lemez és más rokon leletek. 16 Középnómet (bajor) és északnyugatnémet területeken ennek az udvari művészetnek folytatásai ismert nevű apátnők keresztjei és Gizella, magyar királynénak anyja sírjára rendelt keresztje, amelyeknek hátsó oldalán rendszerint traszírozott evangélista-ábrázolások között a tarsolylemezek köréből, illetőleg annak is postsassanida forrásából kerülő úton (Skandinávián át) elszármazott pontozásos hátterű növényi minták vannak. A IV. t. 2. alatti részlet Theophanu apátnő (megh. 1054) keresztjének hátsó oldalán látható mintájából származik. 17 A besztereci edény nagyobb növénymintáira jellemző visszahajló levelek már itt megvannak. De ez semmi esetre sem keleti munka, hanem mint J. Braun is mondja, az esseni udvari ötvösműhely alkotása. Olyan részletek árulják el a skandináviai mintaképekből való leszármazást, mint Theophanu keresztjén a hosszú levelek váltakozó helyzetű fonása a medaillon14 Ennek időrendjéről, az ún. Nagy Károly-kard idejéről : Fettich N. : Die altungarische Kunst. Berlin, 1942. 29. skk. 15 Arne Т. J. : Om det forntida Södermanland. Strängnäs, 1909. 58. skk. 16 Goldschmidt, A. : Elfenbeinskulpturen, IL 1918. 59. — Paulsen, P. : Der Goldschatz von Hiddensee. Mannus, 1934. 113 (szerinte a közös művészeti központ: Nordjütland). 17 Braun, S. J. : Meisterwerke der deutschen Goldschmiedekunst der vorgotischen Zeit, I. München, 1922. III., 17. tábla közepén ; IL kötet, 14. t. közepén. 38
