A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium
3. kép. Honfoglaláskori áttört bronzkorong. Magyar Nemzeti Múzeum 4. kép. Honfoglaláskori áttört bronzkorong. Magyar Nemzeti Múzeum virágzásának kora a X. sz. közepe és a XI. sz. közepe közötti száz év. Szent István kaphatta azt az ezüst enkolpiont (zománcos aranylemezekkel), amely mint öreg, elrongálódott Kettlach-stílusú darab III. Béla király sírjából került napvilágra. 20 Ennek bronzban készült, olcsó, zománcos, kisméretű utánzatát az aquileiai múzeum őrzi. Ennél az időrendi áttekintésnél meg kell említeni azt is, hogy a Kettlachkultúrával teljesen egykorú az ún. bjelo brdo-i kultúra ; sőt egyiknek felvirágzása bizonyos okozati összefüggésben van a másikéval. Visszatérve a beszterecí aspersorium alul kétfelé ágazó szárú palmettájához és oroszlánalakjaihoz, megállapíthatjuk a fentiek alapján, hogy ez utóbbiak nem abból a fejlődési vonalból származnak, amely a honfoglaló magyarság levediai palmettás művészetétől vezetett az említett áttört korongon át a Kettlach-stílusú fejedelmi és olcsó tömeg-kegyszerekig, hanem abból az udvari művészetből, mely a postsassanida művészet keleti központjaiból a normannok által szerzett és Skandináviában és Nyugat-Európában elterjesztett palmettás és állatalakos ötvösmunkák és textiliák tömegét kapta és azokat mint utánzandó mintaképeket gyakorlatának alapjává tette. Mégis igen nagy jelentősége volt a másik származási, illetőleg fejlődési vonalnak is, mert a magyar nép széles rétegeiben ezen az úton terjedt el a palmettás művészet és a vele kapcsolatos szimbolika ismerete, ós mert a Kettlach-kultúra próbálta itt elsőnek keresztény tartalommal megtölteni a pogány világból származó mintákat. A besztereci szenteltvíztartónak és a hozzá hasonló, nagy számban készült, de elveszett templomi fölszereléseknek és az ezek hatása alatt keletkezett templomi „díszítő" szobrászatnak a Kettlach-kultúra vetette meg az alapját. Ezért kell a besztereci szenteltvíztartó tanulmányozásánál is figyelemmel lenni ezekre az alapokra. Időrendi áttekintésünk utolsó emlékcsoportja a XII. sz. második feléből származik, de ez a csoport szerves összefüggésben van az esseni és más nyugateurópai műhellyel, s azokon át a postsassanida Kelettel. E csoport emlékeire jellemző az olyan palmettasorozat (medaillon-szerű keretekben),^ melynek minden egyes palmettája más és más, azonkívül pedig a palmetták levelei 20 Forster Gy. : III. Béla magyar király emlékezete. Budapest, 1900. 211. skk. Méretei: hossza 6,7 cm, szélessége : 6,2 cm, vastagsága : 0,5 cm. (Somogyi Árpád szíves közlése.) 41
