A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Feltich Nándor: A besztercei románkori aspersorium

A felirat írása nagyon hibás, ún. itacisztikus hibák vannak benne, azaz egyes szavak fonetikusan vannak írva. Eszerint HZOC (kiejtése izosz, ugyanakkor az %<sox>$ kiejtése iiszusz), ПНП (kiejtése pigi, ugyanakkor а Щгг\ kiejtése szintén pigi), Ke (kiejtése ke, ugyanakkor xxí kiejtése szintén Jce). A fölötte levő vízszintes vonás az ún. nomen sacrumok (Jézus, Űr stb.) esetében azt szokta jelenteni, hogy rövidítés. A Ke tehát jelentheti: K(úf*)t —Uram (vocativus). Lehet tehát, hogy az, aki leírta, vagy az ötvösműre átvitte a szöveget, félreértette azt, s azt hitte — nem értvén meg értelmét—, hogy a Ke nem наг („is"), hanem KG = K(úpi)í„Uram";TON hibásan awv helyett (itt az о hosszú, míg az írás O-ja rövid ejtésű); NHAMATO szóban a szó elejére került egy felesleges v ; itt is hibás az írás, az H betű i helyett (a kettő ejtése azonos) és a szó végén levő о betű со helyett (lásd TON -t). (Moravcsik Gyula meghatározása.) Az írásmód és a betűkarakter alapján Moravcsik a felirat készítésének helyére nem tud következtetéseket levonni, mert még a konstantinápolyi császári műhely alkotásain is hasonló hibák szoktak előfordulni. Csupán Jézus nevének írását találja szokatlannak, „mert ez valami speciális alakra vall. A görög Iiszusz helyett Izosz-t írni szokatlan. Itt lehetne esetleg idegen anyanyelvűre gondolni..." A Ke(xaí), Ke(xvpie) összekeverése is arra mutat, hogy az ötvös nem tudott görögül.Tévedése annál figyelemreméltóbb, mert csak munkatöbbletet jelentett neki. Ugyanis a két betű fölötti vízszintes vonal elkészítése fölösleges munkát jelentett számára, viszont ha tud görögül és érti a szöveget, akkor ezt a munkatöbbletet semmi esetre sem vállalta volna. Ez a hibája tehát nem rövidítésből vagy könnyítésből származott, hanem ellenkezőleg, görögül nem tudása miatt követte el a hibát és szerzett magának munkatöbbletet. A felirat nem a szentírásból vett idézet, hanem a keleti kereszténység köréből származik. Duéan Vujcic pesti szerb esperes volt szíves a pravoszláv egyház szertartáskönyvéből (Trebnyik) a nagy és kis vízszentelés szertartásának imádságai és énekei közül, a feliratunkkal és a páros gyógyító szentekkel kapcsolatos szövegeket kikeresni. Ezek a szövegek megegyeznek a görög katolikus egyház hasonló szertartásainak szövegeivel. A templomban végzett ún. nagy vízszentelés (egyszer egy évben : jan. 6-án, Vízkereszt ünnepén) imái között már több hasonló szöveget találunk : „ ... ez a víz . . . a megszentelődés ajándékát, a bűnöktől való megszabadulást, a léleknek és a testnek gyógyulását . . . ".

5 Más helyen : „ . . . legyőzhetetlen Isten, forrása az életnek és a halhatatlanságnak . . . Tedd, hogy (ez a víz) a megromolhatatlanság forrása legyen . . . "

6 A kis vízszentelés fejezetéből még többet tudunk meg. E szertartást templomon kívül, házaknál és más helyeken végzik év közben, alkalmilag. Az itt előírt imák között ilyeneket találunk : „Krisztus, aki a vizekkel lebocsátottad a gyógyulások forrását, a szűznek legszentebb templomába, áldásod hintésével elűzöd a betegségeit, Te leikeinknek és testjeinknek orvosa."'

7 Más helyen: „Hogy Te légy, Krisztus, a mi Istenünk, a gyógyítások forrása."* 6 Euchologion, Róma, 1873. 219. 6 Euchologion, 223. 7 Euchologion, 211. 8 Euchologion, 214. 3* 35