A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez
Onegesios fürdőjével kapcsolatba hozzuk, azonban a probléma megoldásának régészeti vonalon való megközelítése az ügyet továbbra is bizonytalanná tette. Az Al-Dunától, és a Drinkától—Dilinkától való távolsági adatok megengedik, hogy a Kurca felső ágán átkelve, itt kereshessük Attila udvarát, a Tisza kányára és a Körös folyó által közrezárt területen. Feltehető, hogy ez a ,,vízvár" Várhát központtal csak az udvar és az előkelők szálláshelye volt, maga a tulajdonképpeni falu és a köznép ekörül és a Tisza—Kurca szigetén helyezkedett el. Helytálló lehet Priskos azon adata, hogy a hunok szókhelyén sem kő, sem fa nem volt. A Tiszának ez a szakasza van legközelebb a Dunántúlhoz, és így könnyen megvolt a lehetősége annak, hogy a fürdő felépítményéhez szükséges építőanyagot Pannoniából, közelebbről Intercisából (Dunapentele—Dunaújváros), továbbítsák Csongrád-Várhát felé. Onegesios fürdőjét Attila családja is használhatta, hiszen közelében vezetett az út Attila fapalotájához, amely emelkedettebb helyen feküdt. Szarmata és hunkori régészeti leletanyag vidékünkön bőségesen fordul elő, így tárgyi anyag is erősíti a hun központnak erre a vidékre való helyezését. Egyes kutatók a 7 napi megtett utat a „tótól" számítják és így messze északra jutnak el. Vigilas útja és Priskosék megtett útja 25—25 napra tehető, egymással összhangban áll, és ezért többlet-úttal a követséggel kapcsolatban nem számolhatunk. Priskosékat 4 nap után bocsátotta el Attila. A követség visszafelé megtett útjára vonatkozó adatok homályosak, így pontos támpontjaink itt nincsenek. Azonban a számítások alapján az utat a hun szókhelytől az Al-Dunáig mintegy 250 km-re tehetjük, amit 3*4 nap alatt tehettek meg a dunai átkeléssel együtt. Priskos előadásából 2 nap biztosan kikövetkeztethető. Hozzá kell ehhez számítanunk az elbocsátást követő utazást és a dunai átkelésre fordított időt, az erős lovaglási tempót, s így a felvett időnorma nem túlzás. Jordanes elbeszéléséből 18 az tűnik ki, hogy Attila 453-ban székhelyén halt meg. Holttestét egy selyemsátorban tették ki közszemlére. Miután holtteste felett nagy tort ültek, a hunok titkon ásatták el a hun király koporsóját, s a közreműködő szolgákat, hogy a helyet el ne árulhassák, nyomban leölték. Mind az oroszországi, mind a magyarországi hun temetkezéseknek egyik jellemző vonása a kurgános temetkezés. Legutóbb rámutattam a szabolcsi kurgános hun temetkezésekre, 19 ahol a hun előkelőt fakoporsóba (faládába) helyezve, föléje kamrát építettek, majd erre 8—13 m magas földhalmot (kurgánt, korhányt) hordtak össze a környező földszínről. Minden halomban közép tájon ott feküdt a kísérő áldozat is. Bizonyára Attilát is hatalmas kurgán alá temették, és a halomba bizonyára nagy számú feláldozott rabszolgát helyeztek el kísérőnek. Ismerve a szintkülönbséget a hunoknál, Attila kiemelkedő egyéniségére és rangjára való tekintettel, csak a legmagasabb kamrás kurgánok jöhetnek számításba. A Tiszától keletre eso területen Csépa és Szelevóny vidékén a kurgánoknak — korhányoknak egész sorozatát találjuk. A felsorakoztatott adatokkal, egy másfélezer éves problémára, Attila székhelyének és sírjának kérdésére próbáltam választ adni. Gsallány Dezső 18 Jordanes, De rebus Get. XLIX. 19 Csallány D. : Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, II (1958) 88 — 91. 29
