A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez

Ha az idézett átkelőhelyen az Al-Duna északi partján, Maximinos 448. évi követségjárása idején fontosabb hun központ lett volna, ezt Priskos bizonyára megemlítette volna, az ,,egy térségen" való megállapodás megjelölése helyett. A Morava vonala a bizánci—hun kapcsolatok legfontosabb ütőere volt (1. kép). 2. nap. ,,Az úton kalauzoltak bennünket. S elérvén azon nap 9 óra tájban Attélász sátrait (melyek számosan valának), amint egy halmon sátort akartunk volna ütni, az oda vetődött barbárok letiltottak bennünket, minthogy Attélász sátra síkon van." A követségjárási adatokból látható, hogy nem sötéttel, hanem napkeltével indultak, így kb. hajnali 4 órakor kerekedhettek fel és koradélután érkeztek a táborba. Nem hiszem, hogy a hun vezetőkhöz alkalmazkodó követség ebédig 6 óra hosszánál többet, tehát mintegy 37 km-nél hosszabb utat tett volna meg. így eljuthattak Torontálvásárhely—Crepaja vidékére. Érdekes, hogy a szintkülönbségek milyen szerepet játszottak a hunoknál. Sértésszámba ment, ha egy alacsonyabb rangú magasabb szinten helyezkedett el mint Attila. A hun halottaknál is megvan ez a rang-kihangsúlyozás, amint ezt a kurgánok (korhányok, temetkezési halmok) kisebb-nagyobb méretei, méretkülönbségei mutatják. Azt hiszem, hogy Attila táborozása ezen a vidéken nemcsak vadászati szándékot vagy háborúra való készülődést jelentett, hanem biztosító csapatösszevonást, hogy a keletről győztesen hazatérő Onegesios hun fővezér útját esetleges bizánci orvtámadástól tehermentesítse. Ennek hazatéréséről Attilának már biztos tudomása volt. 3. nap. Kihallgatás Attilánál. Vigilas „minden késedelem nélkül" való visszaküldése Attila által, Eszlász kíséretében. Nem tűrte a hunok földjén az ellene kitervelt orgyilkosság végrehajtó eszközét, Vigilast, de ezen túlmenően nagyszabású kelepcét tervelt ki a főbűnösök leleplezésére. Maximinostól követelte az ajándékokat, és megparancsolta, hogy várják be Onegesiost (a székhelyen), hogy a császár által küldött és az egyéb ajándékokat ő is megkaphassa. A követség, a visszaküldött Vigilas tolmáccsal csak dolgavégezte után, Adrianopolis környékén találkozott újra össze. 4. nap. „Vigilas távozta után másnap az ország északibb része felé útnak eredénk. S miután egy ideig a barbárral együtt haladtunk, egyszer csak más útra fordulánk, ezt parancsolták a bennünket vezérlő szkíták ; minthogy Attélász egy faluba fog térni, hol egy Eszkám nevezetű lánnyal akart egybekelni, kit, bár sok neje volt, a szkíta szokás szerint, szintén nőül volt veendő. Innen sík térségen vezető úton mentünk és hajózható folyókra akadtunk, melyek közül az Tstros után a Drékon, a Tiga ós a Tifésza voltak legnagyobbak. S ezeken faderékból vágott dereglyéken keltünk át, melyeket a folyam mellett lakók használtak, a többieken pedig tutajokon hajóztunk át, melyeket a barbárok szekereken hordanak a vizenyős helyeken keresztül. S falunként szolgáltattak számunkra eleséget . . . Nagy utat tévén, estefelé sátort ütöttünk egy tó mellett, melynek vize iható volt, s melyből szoktak inni a közel falu lakosai ... A falu úrnője pedig Bledas nejeinek egyike volt." Crepaja—•Torontálvásárhely vidékéről indulva a követség négy napi utat tett meg. Kezdetben alkalmazkodott Attiláék északi útirányához és tempójához, majd ettől eltértek, tekintettel a hun székhelyre, mint végcélra. 22