A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Sonkoly István: Kölcsey megzenésítések

Igaz Sámuel Небе с. zsebkönyvében jelenik meg (1823), s ugyanezt találhatjuk meg Tóth István, kiskunfülöpszállási kántortanító Áriák és Dallok c. nagyértékű kéziratos ének gyűjteményében is.

1 E megzenésítés korában oly népszerű volt, hogy bekerült még Bartalus Magyar Orpheusába is.

2 Nem jogosulatlan, ha a megzenésítések sorát a Hymnusszal folytaljuk, melynek dallama az elmúlt 118 év óta semmit sem vesztett üdeségéből. Ez hangzik el ünnepségeink megnyitó-, vagy zárószámaként ; Szabolcsi szerint „egyenletesen hullámzó, széles ívelésével inkább nyugati korál dallamokra emlékeztet."

3 Korál, avagy zsoltár jellegű, nyugodt lejtésű melódiája bár nem magyar intonáciájú, mégis a magyarság megszentelt dallama lett, s az 1844-es pályázat hívta életre, melyet Bartay András, a pesti Nemzeti Színház igazgatója írt ki. Gárdonyi Géza humorosan írja le a Himnusz keletkezését,

4 amint neki Erkel Ferenc elbeszélte a Pesti Sakk-körben, ahová Gárdonyi bejáratos volt. Gárdonyi Géza cikkéből értesülünk arról, hogy Erkel pályázni sem akart, Egressynek, a Szózat megzenésítőjének javára akarta hagyni a 20 arany pályadíjat. De Bartay nem nyugodott ; miután észrevette rábeszélése eredménytelenségét, betuszkolta az utolsó napon Erkelt egy szobába, s átadván néki egy ív kottapapírt, reázárta az ajtót. Komponálás közben a pozsonyi harangokra gondolt, és mottóját a Vanitatum Vanitasból merítette : „Itt az írás, forgassátok, érett ésszel, józanul." Az 1844. július 15-én ülésező zsűriben helyet foglalt Vörösmarty Mihály, Mát ray Gábor, a jeles zenekutató, s mások. Л Honderű július 22-i száma és a Vachot Imre szerkesztésében megjelenő Pesti Divatlap részletesen foglalkozott a Hymnus megzenésítésére kiírt pályázat eredményével (1844. július). A pályaművek javát a kórus július 2-án bemutatta a Nemzeti Színházban Szigligeti Ede : Tudtán kívül kém <•. vígjátéka előadásának felvonások közti szüneteiben. így tehát maga a közönség ítélt. Erkel műve nemcsak elnyerte a 20 arany jutalmat, hanem a nemzet megszentelt dallama, igazi néphimnusz lett. Sok zeneszerző a/óta azzal szándékozott ünnepélyessé tenni művét, hogy záradékába beleszőtte a Himnusz dallamtöredékét. Erkel Ferenc is intonálja az 1887-ben szerzett Ünnepi nyitánya befejező részében, majd Herzfeld Viktor kéziratos Ünnepi indulójában, D'lndy 1875-ből való Hunyadi-szimfóniájában is, amelyet bemutatott a pesti Hangversenyzenekar 1924. november 10-én, és megtalálható Dohnányi Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulójára írt Nyitányában is. Erkel művén kívül még hat szerzll dicséretben részesített a zsűri, név szerint Egressy Bénit, a Szózat megzenésítőjét, Travnyik János ügyvédet, Seiler Károlyt, az esztergomi bazilika karnagyát két különböző kórusáért, s Molnár és Éliás nevű szerzőket. Ezek közül a közönség — a Pesti Divatlap szerint — „Egressy Béniét és Travnyikét leginkább megtapsolá". Arany János sokat foglalkozott zenével, ő az első, aki verstani fejtegetéseiben zenei alapból indult ki. Arany János maga is szerzett néhány dalt —számszerint huszonhatot—, ezek közül egyet Kölcsey Bú kél velem c. versére írta, melynek formája — ABC B

v — eltávolodást mutat a mintául szolgáló m igyar népdalok meg1 Tóth István: Áriák és Dallok a M. Tud. Ak. kézirattárában 1832 — 1843. 2 Bartalus István: Magyar Orpheus. Pest, 1869. 96-97. 1. 3 Szabolcsi Bence : A XIX. század magyar romantikus zenéje. Bp., Z. V. 1951. 55. 4 Gárdonyi Géza : Szózat meg a Himnusz. Megj. Pabó B. : Erkel emlékkönyv. Bp., 1910, 211—214. 168