A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból
Magyar József verseiben a népdalok hatása érthető, mivel a Tiszavasváriban elterjedt népdalokat ismeri, megfelelő alkalmakkor azokat dalolgatja, A Jósa András Múzeum jónéhány népdalát őrzi. A néprajzi kutatások eredményeként tudjuk, hogy a népköltészeti alkotások létrejötte nem csupán a közösség öntevékeny alkotótehetségének köszönhető ; nagy, sőt döntő szerepe van az egyéniségnek is. 25 A nép között voltak és vannak kiemelkedő alkotótehetségek — gondoljunk itt a ,,mesefák'-'-тл, „nótafák y '-ra —, akik halálukig az ismeretlenség homályában maradtak. Alkotásaikat a közösség átvette, s változtatott rajta. Az egyéniség szerzői jogával az írott irodalom kezdetén sem törődtek, mint láttuk, a szerző legfeljebb a kezdősorokban rejtette el a nevét. Magyar Józsefnek, mint költőnek Tiszavasváriban ma már ,,neve" van. Ezt úgy értjük, hogy a községben forgó verseiről tudják, hogy Magyar József költői szerzeménye. Kezdetben azonban nem így volt, mivel korai alkotásainál ismeretlen maradt a személye. A verses levelezés korszakában, a bajtársak helyett írott verseinél nem említették a nevét. Vagy pl. a kézirati másolással elterjedt vőfélyeskönyvét nemcsak Tiszavasváriban, hanem messze környékén is használják, anélkül hogy a szerző kilétét ismernék, vagy törődnének vele. Magyar József tehát a vőfélyeskönyvek egyik ilyen háttérben levő ,,versfája", akit e dolgozattal is igyekszünk az ismeretlenségből kiemelni. Néhány évvel ezelőtt Magyar József elhatározta, hogy az élete során írott legszebb, legérdekesebbnek tartott verseit egy füzetbe gyűjti össze. Hogy mi késztette erre a cselekedetre, legjobb, ha őt magát hallgatjuk meg : „ELŐSZÓ AZ OLVASÓHOZ Aki ekönyvbe irot saját költeményű verseimet bírálni akarja, tudatom vele hogy hat elemit végeztem azon gyakorlatai bírálja a mej megillet, mert elenkező esetben ön ön magát bírálja meg vagy teszi nevetségesé. És ha hozá mertem fogni leirom e könyvbe verseim így meg örökítem, esetleg a jövő nemzedék, de késő maradékaim számára is, mert nem lehet tudni mikor és mennyi idő múlva szül a végzet a családunkba költői hajlamú egyént." A kéziratos versgyűjtemények az elmúlt évszázadokban — főleg a diákság révén — eléggé elterjedtek a parasztság körében is. Vargha Balázs a mindenes gyűjteményekről szólva írja, hogy : „Ilyet főleg diákok készítettek, s beleírtak mindenféle szöveget, amiről azt gondolták, hogy az iskola elvégzése után falusi magányukban hasznát vehetik : mulatónótáktol és trágárságoktól kezdve epekedő szerelmes versekig, halotti búcsúztatókig, sőt házi receptekig."'^ 0. Nagy Gábor azzal kapcsolatban, hogy a debreceni kollégistáknak nem engedték meg a magyar nyelvű, szépirodalmi jellegű könyvek olvasását, a következőket mondja : „A kollégiumi diákságnak nem maradt más választása : magának kellett irodalmat alkotni, s mivel nyomtatott könyvekhez nem jutott hozzá ; kézzel írott gyűjteményeket állítottak össze." 27 25 Ortutay Gyula : Fedics Mihály mesél. (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény I.) Bp., 1940. 9. — Szakirodalmunkban elsőnek ez a könyv foglalkozik az egyéniségkutatás fontosságával. 26 Vargha Baláss: Vajda Juliánná emlékkönyve 1816—1818. (Petőfi Irodalmi Múzettm Évkönyve, 1959.) Bp., 1959. 191. 27 0. Nagi/ Gábor : Református kollégiumi diákirodalom a felvilágosodás korában. Debrecen, 1942. 11. 11* 163
