A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból

„KONTYOLOKOR" Halljunk szót ! Célunkat elértük, ím itt az új asszony, Násznagy úrtól elvárjuk, hogy vele is mulasson. Letette szűzies mirtusz koszorúját, Hogy felvehesse az élet-súlya hordozását." ,,Üj ember rád bízom most már az új asszonyt, Panasza ne legyen ! Az legyen fő gondod : Az emberiség magva, hogy ki ne pusztuljon ; Szívből, lélekből ezt melegen ajánlom ! " „BEFEJEZŐ LAKODALOM MÚLTÁVAL Legyen immár vége ezen mulatságnak, Mondjunk köszönetet e tisztelt családnak. Minden áldásával áldja meg az Isten, Amit ránk költöttek, fizesse meg bőven ! " Magyar József vőfólyesverseinek nagy részét rendelésre írta. Midőn közismert verselővó fejlődött, felkérték, hogy különböző ünnepélyes alkalmakra is írjon verseket. A rendelések alapján egyre több és több alkalmi verset írt. Ezeket a verseket műfajilag az alkalmi versek csoportjába soroljuk. Magyar József legszívesebben ezzel a műfajjal foglalkozott, irodalmi munkásságának a zömét is az alkalmi versek csoportja adja. Már maga az a puszta tény, hogy az alkalmi versek rendelésre készülnek — a versek témáját, hangulatát tekintve —, ráüti a közösség igényének bélyegét, mivel versfaragónak mindenkor a rendelő igényét kell kielégíteni.

18 Igaz, hogy a faluközösség egyénekből áll, viszont az egyéni rendelők összessége mégis a közösség igényét jelenti, a költő kénytelen alkalmazkodni ehhez a közösséghez és az évek hosszú során — akarva-akaratlanul — költészetét a közösség formáló ereje a maga képére alakítja át. Az alkalmi verseket rendelők tábora már nemcsak a szegényparaszti — hanem a „közép"-osztálybeliekből is adódik. Ezáltal kezdődik a költő — fentebb tárgyalt — kívülállása ; bár meg kell említeni, hogy Magyar Józsefet útőri állása is bizonyos mértékig eltávolította a szegényparaszti rétegtől. A közönség bővülésével szükségszerűen szókészletének is bővülnie kellett. Ezzel kapcsolatban nagyon tanulságos Magyar József vallomása a szavak használatáról: ,,A szavakat is nagyon meg kell nézni. Attól függ, hogy kinek írja az ember. Mindenekelőtt, hogy méltó legyen a vers őhozzá. Van első, második és harmadik osztályzatú szó ; a mágnás, középosztály és alsóbb osz17 Országszerte (a Nyírségben is) általában éjfél körül tartják meg a menyasszonytán" cot, a következő, vagy hasonló rigmus bevezetésével: „lm itt áll előttünk egy ékes menyasszony, Hogy menyasszony fővel egy utolsót mulasson, Minden vendégének egy nótát juttasson, Majd az ajándékokból új cipőt varrasson ! " A tiszavasvári lakodalmi szokásokban ugyanezt a mozzanatot helyettesíti a „kontyolás", amikor eljárják az „új asszony táncát." (Gombás András szíves közlése.) 18 Tudunk arról pl., hogy Bekecs András éjjeliőr íratott magáról egy verset, de átdolgozás végett visszaadta, mert nem találta elég tréfásnak. 157