A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Kalicz Nándor: A baktalórántházi sírlelet
pit ja meg, 50 valószinű, hogy valamivel lejjebb kell hoznunk 1900 utánra is. Ugyanis a salzmündei csoportban, amellyel a baktalórántházi leleteknek sok közös vonása van, olyan kacsa alakú aszkosz-edény jelenik meg, amilyeneket hazánkban kizárólag a péceli kultúrát lezáró Vucedól-zóki kultúrában találunk, vagyis egy időben az ózdi és baktalórántházi leletekkel. Ugyanakkor a kisállat-plasztika, mely a salzmündei csoportnál és Ózdon egyaránt előfordul, összefüggésbe hozható a hatvani kultúra kisállat-plasztikájával. így Salzmünde, Ózd, Baktalórántháza, Hatvan egyidejűségét állapíthatjuk meg. Természetesen a salzmündei egyidejűség a csoportnak csak a késői szakaszára vonatkozhat, mint ahogy az ózdi leletek egy jó része is a péceli kultúra késői típusait képviseli. A hatvani kultúrával, ill. ennek korai szakaszával megfigyelt egyidejűség már azért sem lehet meglepő, mert a Trichterbecher kultúra hatása ennél is észlelhető. 51 Szólnunk kell még a hamvasztás szokásáról. A baktalórántházi sír, mint láttuk, valószínűleg hamvasztásos, magányos temetkezést tartalmazott. Ez hazánkban a bronzkor kezdetén nem meglepő. Az ,,északi-kör" kultúrcsoportjainál azonban a hamvasztás nem volt szokásos. Hazánkban a hamvasztás a péceli kultúrában jelenik meg először, eltekintve a bodrogkeresztúri kultúrán belül egy szórványos adattól. 52 Eredete egyelőre bizonytalan, de a kultúra késői szakaszára válik általánosan jellemzővé, így az ózdi leletekkel egy időben. Sajnos még azt sem tudjuk, hogy a péceli kultúra mely időszakába nyúlik vissza a hamvasztás kezdete. Azt azonban bizonyossággal mondhatjuk, hogy a péceli kultúra és a baktalórántházi leletcsoport hamvasztásának szokása a legszorosabb összefüggésben állott egymással, s itt a helyi péceli ethnikum sajátos, hatalmas mértékben kibontakozó új szokása érvényesült. Ez a közössé vált szokás erősebben kapcsolja össze a két leletcsoportot, mint az edények díszítésében megnyilvánuló rokon vonások. így a baktalórántházi leletcsoportnál is a közvetlenül érvényesülő északi vonások helyi alapokra rakódtak. Az eddigiek összegezéséül a következőket állapíthatjuk meg : a baktalórántházi sírleletet és az ezzel összefüggő egyéb leleteket a nagykiterjedésű Trichterbecher kultúra közvetlenül érvényesülő hatásának tekinthetjük ; a baktalórántházi leletek időrendjét a hazai legkorábbi bronzkorban állapíthatjuk meg, vagyis a Trichterbecher kultúra késői, esetleg végső szakaszával, Kelet-Magyarországon pedig a péceli kultúra végső, a hatvani kultúra, továbbá az itteni zóki kerámia kezdő szakaszával egyidőben. Ez az időszak messzeható történelmi események következtében szinte csomópontja a különböző irányú hatások érvényesülésének. Ennek részletes vizsgálata azonban túlesik a dolgozat keretein. Kalicz "Nándor 50 Mildenberger, 0. : Studien ..92. kronológiai táblázat. 61 A hatvani kultúra anyagának nagy része közöletlen, így az ilyen jellegű edények is. Talán összefüggésbe hozhatjuk ezzel a Tompa F. : 26 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn. 24/26. BRGK. 1937. 30. t. 12 — 13. képen bemutatott edényeket. 52 Patay P. : Rézkori temető leletei Jászladányból. Arch. Ért. 1944—46. 8, 19. 14
