A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nagy Gyula: A vámosoroszi szárazmalom

húzatóhelyre 2—2 lovat fogtak. Ilyenkor a lovakat keresztesbe fogták. A külső lovak kötőfékszárát a ferdekarfához, a belsőkét pedig a külsők nyakába kötötték. Lehetőleg a nyugodt lovakat fogták előre. Sokszor az első pár lovat hajtószárral hajtották, míg a másik pár lovat kötőfékszárral egymáshoz, illetőleg a karfához kötötték. A lehajtókat kocsisoknak is hívták. A rédelyre erősített deszkán ültek. A két pár lovat is egy kocsis hajtotta. A lovak egyenletesen húzták a keringőt. Néha el-elbóbiskolt a kocsis és lelassultak a lovak. Ilyenkor a molnár rászólt a kocsisra : „Egyenlően, körülfele ! " A lovaknak nehéz volt a malom húzása. Egyszer az egyik kocsis beszólt a molnárnak : „Csinájjon már valamit! " A molnár rácsapott az ,,ajfára" s kiszólt: „Könnyebb?" „Könnyebb ! " — felelt a kocsis. (A kocsis megnyugodott, pedig a molnár nem csinált semmit sem.) Sokszor gyerek hajtotta a lovakat. Tisztamagot szoktak kapni a hajtásért. Megtörtént, hogy amikor a lóhajtó gyerek kérte a pucérmagot, azt kiáltotta ki a molnár a malomházból: „Elsőrejár!" Amikor egy kis idő múlva a gyerek ismét kérte, akkor meg azt kiáltotta: „Lejárt már ! " S így a hajtó akkor nem kapott magot. Amikor a malom le akart állni, a molnár elkiáltotta magát : „Kifogóra állj!" 1923-ban egy súlyos szerencsétlenség törtónt a malomban. Egy gazda 12 éves fia hajtotta a keringőben a lovakat. A gazda magával vitte a 2 éves kisfiát is. Ez egy óvatlan pillanatban lemászott az apja öléből és egy résen bement a sátorba. A bátyjához akart menni. Ráhasalt a keringőre. A hajalókő orsója összezúzta a koponyáját. 3. AZ ŐRLÉS A búzát a málékövön őrölték. Mindent egybeőrölt a malom. Egy helyre folyt a liszt és a korpa. „Simára őrölünk rajta" — mondták. Odahaza az aszszonyok fátyolszitán kiszitálták az elsőlisztet. Azután ritkaszitán a kenyérlisztet választották el a korpától. Az itt készült lisztből szép domború kenyeret sütöttek. Ameddig a malom búzát is őrölt, a környékbeli zsidóság a pászka ünnepére a lisztet mindig itt őrölte. Ilyenkor két hétre kibérelték a malmot. Ezen idő alatt csak a zsidóknak volt szabad őrölni. Ezt nagyon szigorúan vették. Még a malom kulcsát sem adták oda a molnárnak. A pászkaliszt őrlésének idejét kidobolták, hogy a faluban mindenki elláthassa magát liszttel, olajjal. Egy-egy zsidó 20—25 kg lisztet őrletett. Legtöbbször egy-egy faluból egy szekérre rakva hozták a búzát. Az őrléskor mindig volt ott zsidó. így készült a kóser liszt. A simára őrölt lisztet nem szitálták ki, úgy sütötték meg. A vámot és a lovasmunkát duplán fizették. 25 kg-ból egy köpécével (2 kg) vettek vámot. Egy vékától 32 krajcárt fizettek a lovasoknak. Másnak a lovasok 12 krajcárért húzatták a malmot. 4.A KÖLESHÁNTOLÁS A faluban majdnem minden gazdának volt köles vetése. Különösen akkor vetettek kölest, ha kipusztult a gabona. Legtöbben a veres színű kölest termesztették. De termeltek fehéret is. A kölest kézzel vetették. Levágása után 2—3 napig szikkadni hagyták. A többség kévébe kötötte. Néhányan bukóba 141