A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Kalicz Nándor: A baktalórántházi sírlelet
Elég legyen itt csak az ózdi létradíszes töredékek 35 és a megfelelő északnémetországi, 36 nosswitzi 37 és salzmündei 38 leletek rokonságára hivatkozni, amikor is ezeket feltétlenül északi eredetűnek kell tekintenünk. A baktalórántházi leletcsoportban az ,,északi" jelleg határozottabban nyilvánul meg, mint a péceli kultúrában, hiszen eddig ismert egész formakincse a Trichterbecher kultúra területére vezethető vissza. A kapcsolat mikéntjére sajnos nincs elég adatunk. Hogy ez csak egy irányú hatás volt-e, vagy az anyagi javak kölcsönös cseréjének az eredménye, vagy kisebb csoportok közvetlen beszivárgása, azt a leletek hézagos volta miatt jelenleg még nem tudjuk eldönteni. Az összefüggéseknek kölcsönösnek kellett lenniük. Erre mutat az említett északról délre irányuló, Észak-Németország— Salzmünde—Nosswitz—Ózd irányon kívül a salzmündei leletek között előforduló déli eredetű kacsa alakú aszkosz-edény 39 és az ezen a területen fellépő kisállat-plasztika. 40 Ezek északra kerülése hazánkon keresztül képzelhető el. A neolithikumunkra és rézkorunk korábbi szakaszaira jellemző csőtalpas tál is a Kárpát-medencén keresztül juthatott el már korábban messze északra. 41 A kapcsolat útvonala is bizonytalan egyelőre. A kérdés megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy a baktalórántházi leletcsoport leleteit az ország északkeleti részén találjuk meg, s ezt nem tulajdoníthatjuk a véletlennek. Csehország felől hiányoznak az összekötő láncszemek, a Dunántúlról sem ismerünk leleteket. A hazánkhoz legközelebb talált illmitzi sírleletet sem tekinthetjük hiányzó láncszemnek. Északkelet-Magyarország területéhez rövidebb utat is találunk észak felől. Feltehető, hogy közvetlenül észak, északkelet felől, a Tisza mellékfolyói mentén, a Kárpátok hágóin, az ősi lengyelországi úton jutottak el a hatások, a kereskedelmi csere eszközei, ül. kisebb beszivárgó népcsoportok. 42 A péceli kultúránál inkább feltételezhetjük a Csehországon keresztül érvényesülő kapcsolatokat, vagyis az északnyugati útvonalat. Ennek a még erősen bizonyításra szoruló feltevésnek a kapcsán érthetővé válna az a kettősség, mely a péceli kultúra és a baktalórántházi leletcsoport között hasonlóságuk ellenére is fennáll. Az északról induló hatások az ország két területét külön-külön úton érték el, s az egyik irányból közvetettebben, a másik irányból pedig közvetlenebbül érvényesültek. A kapcsolatok időpontja és magának a leletcsoportnak az időrendje is felületes szemléletre igen tág határok között húzható meg. A baktalórántházi leletcsoportban előforduló formák legkorábbi megjelenése a dolmen, ill. baal35 Uo. LXIX. t. 17, 19, LXXI. t. 6. 36 Sprockhoff, E. : i. m. 36. t. 11, 40. t. 1. 37 Seger, H. : i. m. 43, 183. 38 Mildenberger, H. : i. m. 41, 29. kép. 1. 39 Behrens, H. : Archäologische Kostbarkeiten in Landesmuseum für Vorgeschichte. Halle a. d. Saale. 13. 10 Uo. 12. 41 Hoernes, M. —Menghin, O. : Urgeschichte der bildenden Kunst in Europa. Wien, 1925. 747, 1. kép. 42 Pittioni is kisebb csoportok délre húzódását említi meg az illmitzi sírlelettel kapcsolatban. I. m. 3. 12
