A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében

A vidéki kiskereskedőknél kaskaszámra állott a gipsz pipa. Zsebszámra vették a pipás emberek az olcsósága miatt, abban a reményben, hogy így kevesebbet kell pipára költeniük. Ebben azonban alaposan csalódtak, mert a pipa oldala nem állta a tüzet: kirepedt, nyaklyuka a szár végének egy erősebb nyomásától is kiszakadt. így mihamar a trágyadombra is került, onnan meg a szántóföldre. S a sok-sok törött gipsz pipa a fehér színével évekig figyelmeztette a járókelőket egyes pipakészítő mesterek eltévelyedésére. Sőt a pipakészítők válságos helyzetére is : mert ez az idő egybeesett a gépi pipakészítésre való átmenettel.

18 A gipsz pipa piacra való dobásával jött szokásba a falusi kiskereskedőknél a bors pipával való mérése is. A pipa mindig bennállott a borsban. Egy krajcárért adták tele.

19 Egyes katonaviselt emberek porcelánpipával tértek haza, de általában melegnek találták, s így felhagytak a szívásával. A porcelánpipa természetesen osztrák gyártmány volt.

20 Legnevezetesebb pipaanyag volt a tajték. Úgy tartották, hogy ez az anyag — tengerhabból volt. Úgy verődött össze a tenger hátán. Szegény ember nemigen jutott hozzá

21 (XXXI. t. la, lb, 2, 3). Egy időben a községek belső emberei — bíró, esküdt stb. — többnyire tajtékpipát szívtak. Ezt rangjuk egyik jelének tartották. Ezek mellett azonban voltak köznapi pipáik is. A tajtókpipák voltak az ünnepiek. Ezt a nevükben is kifejezték. Ünnepi pipa. A tajtékpipák közt voltak simák és faragottak. Utóbbiak voltak a drágábbak. De valamennyijük közt az volt a legbecsesebb, amelyik valami vonatkozásban volt a magyar élettel. Ez lehetett azután egy nagy ember — például Kossuth Lajos — arcmása révén. Lehetett állat (például ló) alakja, vagy egy egész eseménysorozat is — például egy aratási jelenet. Az olcsóbbfajta tajtókpipának réz volt a kupakja. A valamivel különbé már ezüst. Ezek közt volt olyan is, amelynél a különálló kupak láncon állott. Egy leveleki vonatkozású hagyatéki leltárban találtam egy aranypipáról szóló feljegyzést is. Ez minden valószínűség szerint aranykupakos tajtékpipa volt.

22 A kicsit módosabb emberek — akiknek a cseréppipát már derogált szívni — akik azt magukhoz nem illőnek látták — de akiknek még tajtékpipára nem telt —, azok kassai vagy selmeci pipát (XXXI. t. 6—7), esetleg a paszuly pipát vásárolgatták. Ezt állítólag paszulyból (babból) készítették, azonban műkő lehetett. Fényes fehér, vagy sárga volt a színe. Elterjedését az is elősegítette, hogy egyes iparosok egy-egy nagyobb üzlettel kapcsolatos szállítás alkalmával a szekereseknek ajándékba is osztogatták. Rossz pipának tartották. Megrepedezett, sőt ki is lyukadt.

23 Ma a sokféle gyári pipa közül a kis fapipa van leginkább használatban. Ezt szorongatják a foguk közt legtöbben. 18 Néhai Tatár Miklós adata (Kék). 19 Csillag Miksa adata (Kék). 20 Id. Kórik Gábor adata. 21 Tulajdonképpen víztartalmú magnéziumszilikát. Átlátszatlan sárgás-szürkés, vagy fehér színű és sikamlós. Igen lágy. 22 A leveleki Molnár-család tulajdonában volt a XIX. század I. felében. (A Nyházi Áll. Lvt. Szabolcs megyei anyaga, örökösödési része.) 23 Nyárády Sándor adata. 121