A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nyárády Mihály: Pipakészségek Szabolcs megyében

át a nyaka közepéig terjedtek. A vonalak köze pedig durva volt. [A sercegös (kénes) gyufa jól meggyúlt rajta.] A pipa kupakja gömbölyű és gombos volt. Kétségtelen, hogy Debrecenben ezen a két pipaféleségen kívül másokat is készítgettek. Ecsedi István például harmincnégyet sorolt fel onnan a régebbiekből és tizennégyet az újabbakból.

2 Hogy miért volt mégis csak a kis veres és a vonalas fehér pipa „debreceni" Szabolcs megyében? Erre a kérdésre nem lehet más a felelet: A debreceni pipakészítők ezekkel a pipaféleségekkel elsőkként jelenhettek meg a szabolcsi vásárokon. Készíthettek azután mások — mint ahogy készítettek is — hasonló pipákat — a debreceni név rajtuk maradt. Az Ecsedi István által kis magyar pipának nevezett pipaféleség volt a szabolcsiak debreceni kis veres pipája. Ez kisebb volt a szokásosnál. Különben sima oldalú, cifrázott (de nem csipkézett) rezű, és gömbölyű kupakú. Kevés pénz kellett a megvételéhez. Kevés dohány is ment bele. Mindenképpen szegény embernek való portéka volt. A fehér színű debreceni pipa kimaradt Ecsedi István felsorolásából. Pedig érdemes lett volna róla beszélnie, és nála elidőznie. Idegenből került ugyanis az anyaga Debrecenbe, ami már a debreceni pipagyártás válságának világos jele volt. Az Ecsedi István által közölt régi debreceni pipák rajzait sok szabolcsi pipás embernek megmutattam.

3 Azok azonban kevés szabolcsi használatú pipa képét ismerték fel köztük. Ilyen volt a gyűrűs, a csillagos és a társas pipa. A gyűrűs pipát általánosan használták. A csillagos pipát különösen Tiszadada község környékén kedvelték. Itt piros pipának nevezték. A társas pipára egyetlen értesülésem van Szabolcs megyéből : Tiszalökről. Itt egy Borbély Imre nevű gazda használta. Ez a pipa piros és négy szopókás volt. Az asztalra tették fel és úgy szívták négyen. Tehát nem helytálló Ecsedinek az az állítása, hogy a pipát csak dísznek készítették.

4 (Az utóbb említett három pipa a XXVI. t. 1, 2, 3. számú képein látható.) A pipacsinálás természetesen Szabolcs megyében is megkezdődött és fejlődésnek indult. Elég jövedelmező mesterség volt. Emellett a készítése sem volt nehéz. A megye régi székhelyének — Nagykáliónak — a pipacsinálására sajnálatosan, egyes-egyedül az 1848. évi zsidóösszeírásból tudtam adatot szerezni. Eszerint a községben az említett időben két zsidó piparezelő volt. Ugyanazon összeírás szerint azonban még más helyeken is voltak ilyen mesterek. Így Kisvárdán három mester, egy segéd és két tanuló. Tiszadobon pedig egy mester. Ugyanakkor Tiszalökön volt egy pipás. Bérceién is volt egy pipakereskedő.

5 Bár a pipásságot és a piparezelést a megye különböző részeiben űzték, hírnévre mégiscsak egyetlenegy helyen — Tiszadobon — tettek szert vele. Itt készítették a pásztorok és a betyárok híres pipáját : a dobi pipát.

6 2 A debreceni cseréppipa. Debrecen, 1932. című füzetben 26 — 33. 3 így néhai id. Kórik Gábornak (Tiszalök) és Karakó Imrének (Nyíregyháza). 4 Id. Kórik Gábor és Bodnár Bálint adata. — A fiatal korában Debrecenben szolgálgató, később Nyíregyházán postáskodó Farkas István pedig már arra is emlékezett, hogy debreceni volt gazdái Méhes János és a Kossuth utcai Tóth János ugyancsak használták a négyszopókás társaspipát. 5 A nyíregyházi Állami Levéltár Szabolcs megyei iratanyagában levő, különös jelzés nélküli kézírásos könyvben található adatok. 6 Id. Kórik Gábor és Karakó Imre adata. 114