A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Balogh István: Szabolcs megye statútumai a pásztorok megrendszabályozására a XVIII. században

a községek elöljáróságaival közöljék. Ezek pedig kötelesek legyenek hetenként megvizsgálni, hogy a telelő szállásokon gyanús emberek és idegenek nem lappanganak-e. „Hasonló szemes czirkálódást tegyenek és tétessenek a szolgabírák urak a magunk megyénkbeli pusztákon, szállásokon és tanyákon levő barompásztorok és kint telelő cselédek körül is, hogy azok mellett is holmi kóborló és zsivány emberek meg ne vonhassák magokat."

24 A szabályozást a megye 1791 februári közgyűlése elfogadta, és még ez év tavaszán az első alispán felvette a szomszéd megyékkel az érintkezést a gonosztevők közös üldözésére.

23 Ilyesféle közös akció főleg a Hortobágy melléki pusztákon már az előző évben is történt, mikor Debrecen jelentésére a város, Szabolcs és Borsod megye, s a Hajdú kerület együttesen cirkáltatták végig fogadott katonákkal a legelőket ós pusztai szállásokat.

26 Ez év nyarán azonban néhány ilyen banda ismét összeverődött, s már nemcsak alattomban gyakorolták a lopást, „de nyilvánságosan is és szemeláttára a pásztoroknak erőszakosan a marhákat elhajtják, a mátai nagy hídnál levő csapláros maga megírta, hogy a tolvajok egész bátorsággal öten-hatan öszveadván magokat lappanganak a csapszókje körül, de mivel sokan vadnak, nem mer nekik a legkisebbet sem szólani."

27 Szeptemberben a megye közgyűlése felhívta a főispánt és alispánt, hogy korábban a megyei ügyész által beadott javaslatra részletes elaborátumot készítsen el. Egyúttal elrendelték azt is, hogy a szolgabírák írják össze, ebben az esztendőben a megye négy járásában mennyi jószágot loptak el.

28 A jelentésből kiderült, hogy 1791-ben az egész megyében 168 lovat, 262 szarvasmarhát és 34 juhot hajtottak el a tolvajok. A lopások legnagyobb számmal természetesen a pusztai legelőkkel rendelkező falvakban fordultak elő.

29 A vármegyei ügyész jelentése szerint a megye börtöne főleg tolvajkodásért befogottakkal van tele, azért a legfőbb cél a lopások megakadályozása lenne. Ennek érdekében mindenféle adás-vevéssel foglalkozó kupecet személyleírását tartalmazó passussal kell ellátni. A nagy kiterjedésű puszták ellenőrzésére a vármegye költségén fizetendő pusztagazdákat kellene tartani, akik a pásztorokat és a náluk lézengő csavargókat, s a pásztorszállásokat gyakorta bejárnák, az ott passus nélkül lappangókat összefogdosnák, és a jószágot csereberélőket, vagy hajtogatókat onnan kitiltanák. A jószágok adásvétele csak a falusi elöljáróságok tudtával történhetne, az idegen helyre költözők pedig megfelelő passussal lennének ellátandók. A falusi elöljáróságokat arra is rá kellene szorítani, hogy a jószággal kereskedők a pásztorokkal ne legyenek barátságos viszonyban, ós a mészárosok idegenektől vagy pásztoroktól vett állatot titokban ne merjenek levágni. Ugyancsak szükséges lenne a zárt településektől távoleső csárdáknak a tulajdonos földesurak beleegyezésével való lerombolása, mivel „az ilyen csaplárosok a tolvajok támoga24 Uo. Fasc. 6. n». 106. 1791. A javaslat kidolgozói Szathmáry Király József alispán, Jármy Pál és Elek László táblabírák voltak. 25 Uo. Prot. pol. 1. fol. 348. no. 167; fol. 348. no. 171. 1791. 26 „Debrecen városa jelenti, hogy az alföldi vidékeken a rossz gonosztevők zabolázására rendelések tétessenek." Uo. Prot. pol. 1. fol. 199. n°. 1123. 1791. 27 Uo. Faso. 7. no. 674. 1791. 28 Az új szabályzat elkészítésével Szögyény Imre másodalispánt, Elek László táblabírót és a négy első szolgabírót bízták meg. Uo. Prot. pol. 1. fol. 466. no. 23, fol. 468. n°. 32. 1791. 29 Uo. Fasc. 8. no. 901. 1792. 101