A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Kalicz Nándor: A baktalórántházi sírlelet

kultúra leletei között, mely alak ós díszítés alapján a baktalórántházi egyfülű csuporhoz közel áll : enyhén kihajló szájú, hengeres nyakú edény. Erős töréssel illeszkedő nyomott, kettős csonkakúp alakú alsó része van. Szalagfüle a szájperemből indul és a vállra támaszkodik. Díszítése a vállán szakaszosan ismétlődő függőleges vonalkötegekből, s az ezeket kísérő beszurkált pontdíszből áll.

3 Az edény lelőhelye Baks. Szórványos lelet. Anyaga, készítési technikája, alakja és díszítése alapján, a baktalórántházi leletek ismeretében, inkább ehhez a leletcsoporthoz kapcsolódik, mint a póceli kultúrához. A baktalórántházi leletcsoport és a péceli kultúra között fennálló bizonyos rokonság miatt lehetett ezt az egyedüli leletet a péceli jellegű edények közé besorolni. A magasfülű kis bögre az egyetlen edónyalak, melyhez számos hasonlót találunk a péceli kultúrában. Ezek díszítése azonban eltérő, mert felületüket teljesen elborítja az árkolás.

4 Ha a díszítést is figyelembe vesszük, több hasonlóságot találunk a péceli kultúra és a baktalórántházi leletcsoport között. A baktalórántházi leletek fő díszítőelemei az ók alakú bevágások, ill. beszurkált pontok és szakaszosan ismétlődő függőleges árkolt vonalkötegek. Az ék alakú bevágásokból alkotott díszítés gyakori és jellegzetes a póceli kultúra edényein. Leginkább önmagában díszíti az edényeket, vízszintes és függőleges sorokat alkotva.

5 Egy esetben — éppen a névadó lelőhelyen — a vízszintes ékvágásos dísz függőleges árkolt vonalkötegekkel kapcsolódik.

6 Ózdon a vízszintes ékvágásokból képzett sorhoz szakaszosan ismétlődő függőleges lótraszerű díszek kapcsolódnak.

7 A baktalórántházi edények díszítő motívuma, azzal a különbséggel, hogy az ék alakú bevágásokat helyenként beszúrt pontok helyettesítik, s ezek társulnak a függőleges vonalkötegekkel, igen gyakori a péceli kultúrában.

8 A szakaszosan ismétlődő függőleges árkolt vonalkötegek leggyakrabban önmagukban díszítik a péceli kultúra edényeit.

9 Ezt a szakaszosan ismétlődő árkolt vonalköteg díszítést határozottan meg kell különböztetnünk a péceli típusú korsók egész felületét elborító jellegzetes árkolt, bordával tagolt díszítésmódjától, mely utóbbinak egészen más a gyökere. Éppen a két díszítési mód összekeveréséből adódott, hogy a kutatók az árkolt-bordás díszítés eredetét hazánktól hol északra, hol délre keresték.

10 Az ismertetett párhuzamok alapján világos, hogy a póceli kultúra és a baktalórántházi leletcsoport edénydíszítésében igen sok a közös rokonvonás. Az edényformák hasonlósága sokkal kisebbmérvű. így a közös díszítő elemek lényegében eltérő alakú edényeken jelennek meg. A rokonvonások tisztázásánál meg kell állapítanunk, hogy a péceli kultúra hatása nyilvánul-e meg a baktalórántházi leleteknél, vagy mindkét leletcsoportban egymástól függetlenül érvényesülő hatásokat láthatunk, melyek közös tőről fakadtak. 3 Uo. LVIII. t. 8. 4 Uo. IX. t. 12-13, 15., X. t. 4., XXIII. t. 2., 34, XXV. t. 5., 32, LXXVIII. t. 3. 5 Uo. XIII. t. 26, XIV. t. 13, 19, XXVI. t. 21, XLII. t. 10, LII. t. 14 stb. • Uo. XXX. t. 2. » Uo. LXXI. t. 6. 8 Uo. XIV. t. 26, XXXIV. 22, 26, LXT. t. 2, LXXIX. t. 4. 9 Uo. XVII. t. 2, XXV. t. 27, XXX. t. 13, 15 — 16, XXXIV. t. 20, XLV. t. 8, LXXIX. t. 39. 10 Uo. 166, 175. j. 9