A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
Az 1715. évben (tehát nem sokkal a rombolás után) ( már készen állt a községben a salétrom begyűjtésére egy armamentúrának (szertárnak) nevezett épület 136 . Ez idő után érdemes adatokat csak az 1779. évből tudok említeni : ekkor Fekete Gábor volt a salétromház inspektora. Huszonötödik éve állt már az intézmény szolgálatában, hogy elbocsátották. Ugyanekkor volt a házban pénztáros, főző legény és bodnár is. Ezeket tanúkként hallgatták ki Fekete ügyében. Egy Szén (Sehen vagy Schön?) nevű igazgató rendeletére ez idő tájban hozattak egy nagy üstöt a házba. Négyannyi volt az űrtartalma, mint a régi üstöknek. A benne megeresztett salétrom azonban erőtelen volt. A királyi depozitumokban (lerakatokban) nem fogadták el a benne főtt salétromot egyszer megeresztett salétromként. Azért továbbra is a régi üstökben főzték azt. Az inspektor bűne az volt, hogy azt mondta : a németeket a karambol (salétromházból) el kell veszteni. Németek alatt az igazgatót és annak az inspektorságra törő fiát értette. Az inspektor háza különben a telepen volt. Kertjében gyümölcsfák álltak. A salétromtelepet senki nem őrizte 137 . Az 1783. évi katonai térképen a helyét nem jelölték meg. A térkép kísérő iratában ,sem emlékeztek meg róla. A salétromház a Dókakútnál volt ; a mai Deák Ferenc utca északkeleti részén, ,egy nagy mocsár szélén. Az 1786. évben a kallói salétromkerületről tettek említést. Ugyanekkor, mint felügyelőnek, Fáy Ferencnek a nevét jegyezték fel 138 . Az 1798. évben báró Vay Miklós generális, mint császári és királyi főzetési adminisztrátor lett a salétromház ügyeinek legfőbb intézője 139 . 1805-ben a, salétromfőzés üzleti éve márciusban kezdődött, februárban végződött. A főzést azonban csak áprilisban indították meg s január végén már lezárták 140 . Az 1805. és 1806. években Braun József az inspektor. 1809—1822-ben Naményi Gábor volt a ház vezetője ugyanolyan minőségben. 1809-ben Hanvai Szabó János lett a praktikánsa. 1818-ban ideiglenesen, 1822-től állandóan ugyancsak ő a salétromház inspekotra 141 . 1824-ben meghalt Vay Miklós, a salétromkészítés lelkes szervezője 142 . , Kallót ugyan 1711-ben közigazgatásilag a megyébe olvasztották, az 1723. évi LXXVII. törvénycikk rendelkezése alapján pedig a Kállaycsaládnak is visszaadták, a ,salétromházat azonban továbbra is meghagyták a salétromigazgatóság használatában. 136 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 16. N. 28. 1715. 137 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Inquisitiones IX. Fasc. IX. A. N. 225. 62. sz. A tűzveszélyességre való tekintettel valószínűtlennek kell mondanom Szűcs István debreceni történetírónak azt az állítását, hogy Nagykálióban deszkabódékban tisztálták a salétromot. S ezt annál inkább megtehetem, mert már Ili Rákóczi Ferenc fejedelem is nem fölösleges óvatosságból még a telep kerítését is vályogból csináltatta. 138 Debreceni Áll. Lt., Különböző irományok: 1472. sz. 139 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Proth. IV. Fol, 481. N. 4. 1798. 140 Tiszántúli Ref. Ek. Kvt., D: R. 74: Szám. Diár. 141 Tiszántúli Ref. Ek. Kvt., D: R. 74: Szám. Diár. 142 Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1865. 104—105. 197
