A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei

Hangsúlyoznom kell, hogy 3t griff es-indás öntvényeknek számos tárgyi alakja él az átmeneti korszakban préselt formában. így a griffes övveretek és övszíjvégek is élnek, amelyek tehát öntött bronzok formájában újabb avar bevándorlással az e korszakot megelőző időben nem léphetnek fel. A megye griff es-indás öntvényekkel jellemzett leletanyaga kevés és kellően meg nem figyelt. A hiányosság a rendszeres kutatás elmaradására vezethető vissza, mert ismerünk olyan régészeti nyomokat, amelyekből kiterjedt griff es-indás jellegű sírmezőkre (Tiszaeszlár, Tisza vas vári stb.) lehet következtetni. Csoportunkhoz sorozandók : Tiszadob-Urkom-dűlő (XXIII. t. 4—5) ; Tiszaeszlár-Kunsírpart (XXIV. t. 1—14, 15—27, XXV. t. 8—15) ; Kemecse (XXIV. t. 28, XXV. t. 1—7) ; Tiszalök-Hajnalos (XXV. t. 16—17, 18—21, 22—24 ; Záhony (XIX. t .42) és Mátészalka (XIX. t. 41). Természetesen az orsógombok, kések, fülbevalók között vannak olyan szórványdarabok, amelyeket szűkebb időrendbe megnyugtatóan besorozni nem lehet. Az ilyen leletdarabokat különben sem vehetjük alapul. Edényeink kézzel formáltak, hiányoznak közülök a korszakunkat jellemző sárgás és barnás színű korongolt füles korsók, bögrék. A kézzel alakított bögrék szürkésfeketés színűek, primitív, többnyire díszítetlen készítmények, amelyek egymagukban nem datáló értékűek. Általános jellemzéssel úgy választhatjuk el egymástól a korai és a késői edényformákat, hogy az előbbieknél a szájkiképzés tölcséresen kiöblösödik, az edény súlypontja a derék táján van, míg korszakunk edényeinél a súlypont többnyire az öblösödő edényhasnál jelentkezik, a szájperem pedig alig kihajló. A késeknél nem találunk olyan jellemző vonásokat, amelyeket népi vagy időrendi szempontból kihangsúlyozhatnánk. Az orsógomboknál elmaradnak a karika alakúak, helyettük a csonkakúp alakúak kerülnek túlsúlyba. A női sírok kísérője a tűtartó csonthenger, egyedül Nagy kálióból került elő szórványként (XXVI. t. 41). A felület rozsdanyomaiból bronztű egykori meglétére lehet következtetni. A korszakot jellemző dinnyemag alakú gyöngyök kis számban vannak meg gyűjteményünkben (XXVI. t. 6—7). A fülbevalók vagy egyszerű íülkarikák (XXVI. t. 1, 22) vagy gyöngycsüngő-díszesek (XXVI. t. 8, 9, 11). Ezeknek korai típusait képviselik azok a példányok, ,ahol a fülkarikarészt egy darabban öntötték. A későbbi fülkarikákat sokszor két drótból forrasztották össze, és a végeiket granulációs kerettel foglalták be. A kengyelvasak a korábbi idők kerekített formáihoz képest deformálódtak (XXIII. t. 4, 5). A tiszadobi-urkom-dűlői hurkosfülű példány avar eredetet mutat, párja kuturgur-bolgár (hun) típus. Mindkettőnél a talprész felhajlik. A tiszalök-hajnalosi temető 3. sírjából is került elő két azonos jellegű kengyel vas, amelyből csak az egyik maradt meg (XXL t. 11). A megnyúlt felhágó rész talpa pótlás, a szárvégek kiszélesednek, a bolgár jellegű kengyelfülnél elmarad a nyak tagoltsága, és így formában a .honfoglaló magyar kengyelvas típusok fülkiképzésére emlékeztet. A bashalmi honfoglaló magyar sírok feltárásánál (1958 őszén) Dienes István két honfoglaló magyar női sírban a magyar jellegű kengyel vas 78