A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Csallány Dezső: Szabolcs-Szatmár megye avar leletei
vissza. Ilyen típusokat képviselnek nálunk Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sir (XII. t. 25—27), 18. sír (XVII. t. 44), 23. sír (XVII. t. 54—59) és 19. sír (XIX. t. 11—13, 22—27). A többi gyöngy színben, mind anyagban és alakban igen változó, többnyire apró üvegpaszta. Ki kell emelnünk egy barnás színű üvegpaszta-gyöngyöt a koldusdombi 8. sírból (XVII. t. 34), mely alakjában egyezik a dinnyemag formájú típusokkal, de benne kereszt alakú fehér sávbetét, felső végén vízszintes irányú fűzőnyílás látszik. A korai avar sírok mellékletei az agyag orsókorongok, melyek számarányban a VII. században jelentkeznek túlsúlyban, de előfordulásuk nem kizárólagos. A női sírok mellékletei (Buj, 1. sír, XXVI. t. 40 ; TiszaeszlárSinkahegy, IX. t. 21 ; Tiszavasvári-Koldusdomb 6. sír, XVII. t. 1 ; Bashalom 2. sír, XIX. t. 45). Ügy látszik, hogy a kettős csonkakúp alakú orsógombok (Tiszabercel XVIII. t. 22, 29) a bennszülött lakosság hagyatékaként élnek tovább. Az avar lakosság a korongos formát hozhatta magával 56 . Szokatlan kivitelű csontfésű-töredéket ismerhetünk meg Tiszavasvári-Koldusdomb 5. sírjából (XVII. t. 31). A letört két sor fogat erősítő borda rögzíti, mely mai állapotában olyan, mint egy pálca kerek keresztmetszettel. A bordákat nem faragták laposra, mint a gepidák hagyatékában előforduló példányokon, hanem mindkét oldalon meghagyták félkör átmetszetű alakját. Maga a fésű, téglalap formájával, elüt a korai avar varkocsfésű példányoktól, amelyek többnyire hosszú ékalakot mutatnak kevés foggal a kiszélesedő végen 57 és inkább a bennszülöttek vonalán maradhatott meg és kerülhetett a sírba. Az avarkorban ritkán találkozunk fésűmellékletekkel, annál gyakoribbak az előző idők gepida sírjainál. Csont botfej került elő a Bashalom-Csengőspart 1. sírjából. Az előkerülés pontjáról nem találunk közelebbi adatot (XIX. t. 46). Az irodalomban rokon darabokat részben botfejnek, részben ostornyélvégződésnek tartják 58 . Felfelé szűkülő furata 1,9—1,3 cm átmérőjű, végén a fája vasékkel rögzített, a nyaknál keresztben nyílást látunk, mely a SzegedKundomb 116. sírban rögzítős szegeccsel volt beütve. A jánoshídai 115. sírban a felső rész díszítése elmosódott, bizonyára a használattól. A sírЪап, a bal vagy jobb oldalon elfoglalt helyzetük is azt mutatja, hogy támasztéknak használták és nem korbácsnyélnek. A pásztorok ostornyelei végükön arányosan vastagodnak, de nem bunkósodnak ki hirtelen, mivel ez lerövidítené a nyelet és akadályozná a cserdítést. Érdekes, hogy a kora-avarkori, karikás végű, csuklós zabiák egyik szára asszimmetrikusan hosszabb (Tiszavasvári-Koldusdomb 1, 21, 18, szórv. (XIV. t. 1, 4, XV. t. 4, 5 ; Nyírtura XXII. t. 3, 6 ; Kótaj XXIII. t. 3 ; Bashalom 2. sír XV. t. 6). A szárak aránytalansága hangsúlyozódik ki a csengelei csikózabián is 59 . A zabla, a kengyelvassal és lószerszámveretekkel együtt a ló felszereléséhez tartozik. A ló többnyire a férfisír kísérője. A megfigyelhető szabolcsi lovassírok esetében a zabla részleges lócsontváz, sőt csak lófej kísé56 Arch. Ért. 1940, 160—, XXVII. t. 6. 57 Csallány D.: Az avarok varkocsfésű je: A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai, II. 4 (1943), 3—5. — Török Gy.: A kiszombori germán temető helye népvándoriáskori emlékeink között. Dolg. 1936, 101. 58 Erdélyi L: A jánoshidai avarkori temető: Régészeti Füzetek, II. 1, 1958. *>5—, XIII. t. 6, XXVI. t. 1, XXVIII. t. 7, XXXI. t. 12, XXXIII. t. 2. 59 Folia Arch. I—II. (1939), 146., VIII. t. 3. 71
