A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Kalicz Nándor: Narodka mednovo ve-ka v sz. Paszab
csak a rajzok között, Jósa András említett közleményében pedig nem szerepel. Ezt az utóbbi koptatót Hunyady Ilona sem ismerte 5 . Következőkben azoknak a tárgyaknak rövid ismertetését adjuk, amelyek ma ténylegesen megtalálhatók a Jósa András Múzeum gyűjteményében. 1. Bonz kutyaalak, szép patinájú felülettel. IV. t. 1 ; V. t. 3. 2. Ülő kacsafigura, a lábak jelölése nélkül. A szárnyaknak megfelelő helyen plasztikus tagozassál, farka felső részén keresztben haladó rovátkolással. Bronz. IV. t. 3—3a. ; VI. t. 7. 3. Sematikus szarvasmarha- (bika- vagy inkább ökör-) fej, kiképzése protomészerű. Fölfelé erősen behajló szarvai a homloktetőre támaszkodó karikát tartanak. Üreges hátoldalának közepén vízszintesen keresztbehúzódó pálcatag van. Bronz. IV. t. 4—4a ; V. t. 1., VI. t. 6. 4. Teljesen töredékes vas kardrészek. 5. Bronz fibula, kissé eltorzulva, rovátkolt végű. Lábán egy gomb. IV. t. 7; V. t. 2. 6. Kis bronzkarika. VI. t. 4. 7. Igen keskeny bronzlemeztöredék. Karikaszerű ; valószínű, hogy szinte teljesen megsemmisült bronzedény száj peremrésze. VI. t. 5. 8. Vaskarikák jellegtelen töredékei. VI. t. 1-3. Jósa András rajzain a fentieken kívül felismerhetők még : 9. Szarvasmarha-figura hosszú, előreálló szarvakkal, igen karcsú testtel. Bronz. IV. t. 2—2a. 10. Két kardtöredék, mindkettő koptatóval. IV. t. 5, 6. Az ismertetett anyag igen vegyes jellege csak részben támasztja alá azt a megállapítást, hogy a tárgyakat együtt, cserépedényben depot-leletként találták. Bár Vidovich László, az ajándékozó, egy időben szinte állandó gyarapítója volt a múzeumnak, és így nyilvánvalóan bizonyos gondossággal járt el az előkerülési körülmények meghatározásánál, mégis feltételezhető, hogy a leletek hamvasztásos férfisír tartozékai voltak. A meglevő és az elveszett tárgyak ugyanis egyaránt szerepelhettek egy ilyen sír urnába helyezett mellékleteiként. Hogy ezt a valószínűbb feltevést a tárgyak égés miatti deformáltságával is megerősítsük, az ma már nem lehetséges. Az erősen kopott leleteken ugyanis égés nyoma nem figyelhető meg. Áttekintve a leletek sorát, megállapítható, hogy ugyanazon két, illetőleg három lelet segítségével lehet meghatározni az együttes általános jellegét (kelta kor) és azt a La Тёпе-időszakon belül évszázadnyi pontossággal is keltezni. Éspedig a két kardkoptató és részben a fibula formai elemzése alapján. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi tárgynak nem lenne a keltakori leletek közt megfelelő analógiája ; hiszen a kacsafigura tagolása is a jellegzetes La Téne-jellegű plasztikus díszítő stílust tükrözi. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon a figurális ábrázolásokon belül a bronz kisplasztikái alkotások száma igen 5 A Jósa Andrástól származó rajz annyira pontos és élethű mását adja a ma is meglévő leleteknek, | hogy az elveszett kardkoptatok rajzát is teljesen hitelesnek kell tartanunk. Bár Jósa András és Hunyady Ilona egyaránt egy kardtöredéket említ, fel kell tételeznünk, hogy két, egyébként formailag rokon töredék volt, mivel a rajz is két, részleteiben kissé eltérő formát ábrázol. 25
