A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Merényi Oszkár: Szemere Pál kiadatlan kritikai műve Kölcsey ellen és Berzsenyi mellett (1817)
hogy Berzsenyi verseinek vizsgálgatásával a Tudományos Gyűjtemény ,,dolgozó társainak egyesülése őtet bízta meg" — mondja Szemere bevezetésében 26 . Arról is tudósít, hogy a munkatársak „túlságosnak" ítélik Kölcsey bírálatát, s mivel nem voltak hajlandók azt teljes terjedelmében közölni, Kölcsey megválik a Tudományos Gyűjtemény körétől. A soha nyilvánosságra nem jutott Védelem szakaszok szerint foglalkozik Kölcsey kritikai érveinek cáfolatával, és meglepő egyezéseket mutat Berzsenyi Antirecensiójának érvelésével, ami azt bizonyítja, hogy Szemere jobban megértette Berzsenyi költészetét, mint Kölcsey. Elsősorban a Védelemnek az a része érdemel említést, amelyben Szemere Kölcsey kritikai ellentmondásaival foglalkozik, amivel mintegy kísérletet tesz a dialektikus kritikai módszerre 27 . Az első ellentmondást abban látja, hogy Kölcsey állítása szerint : ,,Azon művek, amelyek szerint Berzsenyi poetai charactere rajzoltatott, a Matthisson és Horác egyesült stúdiumának szerencsés resultatumi." Ezzel ellentétes az az állítás, hogy Berzsenyi legjobb darabjai között minden csupa tűz, csupa phantasia ; hogy Berzsenyiből önmagából ömlik ki minden gondolat 28 . Ellentmondást lát abban is, hogy Kölcsey szerint Berzsenyinek legjobb darabjai között nincsen egy is, amely reflexiójának következése volna, s utóbb ismét azt állítja, hogy ezek stúdium resultatumai, tehát ennélfogva „mégis reflexiónak, éspedig hosszabban munkálkodó reflexiónak következményei kell, hogy legyenek" 29 . További ellentmondás, hogy Berzsenyi „lánglelke bőségben és magasabb csapongásban ömledett ki", és ugyanakkor minden kifejezésbeli bősége mellett is gondolatokban és érzésekben szegény — Kölcsey szerint 30 . Lényeges ellentmondást lát Szemere a dicséretek és kifogások között, amelyeket sehogy sem tud közös nevezőre hozni, mert ezt Kölcsey is elmulasztotta. Így Berzsenyi gigász és törpe együtt, mert egyszer „esze és szíve helyén van, esze és szíve nagyok, derekasak, és mégis értelemtől és érzeménytől üres darabokat ír". Mintha mondaná (Kölcsey), hogy (Berzsenyinek) derék paripája van, de ritkán ül rajta, s többször mutatja, hogy gyalog ballag, noha lovon készül, s mutatja nevetséges olvadással, mely szerint „hasonló a rossz komédiáshoz, aki siránkozásaval nevetséget, nevetésével siránkozást okoz" 31 . Szemere szerint Berzsenyi rímes verseinek elítélésében is ellentmondások vannak. Kölcsey másutt elismeri, hogy a mértéktelen rímes versek között is vannak olyanok, hogy az olvasó sokszor elfelejti a mérték távollétét, s maga is megjegyzi, hogy a rossz rímeket nyelvünk rímszegénysége miatt a költő ki sem kerülheti, mégis Tinódihoz és Lukács paphoz hasonlítja Berzsenyi mérték nélküli rímes verseit 32 . Ellentmondás, hogy amit Kölcsey Berzsenyinél hibának vesz, a maga kedvenc íróinál figyelemre sem méltatja 33 . 26 Uo. 2. 27 A Tudósítás végig Kölcsey állításainak cáfolata. Nem ért egyet Kölcsey egyetlen állításával sem vagy legfeljebb részben ért egyet vele. 28 Tudósítás 13. 29 Uo. 13. 30 Uo. 43. 31 Uo. 40. 32 Uo. 66. 33 Uo. 28, 37. 232
