A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században
tésben álló Debrecen városába is szállítottak. A királyi kormány azért a szabolcsi részen állomásozó Montecuccoli fegyveres légiónak legszigorúbban megparancsolta, hogy az ilyenféle merészségek megakadályozására mindent kövessen el. A megyénél pedig elrendelte, hogy a lakosokkal tudassa : ami salétromot házaikban bármilyen módon összegyűjtöttek, a kallói szertárba, fizetés ellenében szállítsák be 173 . 1716-ban III. Károly király a -megyét a legszigorúbban megintette, hogy a hét salétromtermelő község lakosaira ,salétromszérűjeik után kivetett havi egy (forint adót, .amellyel a parasztokat a salétrommunkától elriasztja, törölje el. A török háborúra való tekintettel azok munkáját inkább teljes erejével segítse ,elő 174 . A megye ennek ellenére sem törölte el egy ideig teljesen a salétrom adóját. Az 1728. évben például egész évi teljesítményképpen a nagy szérűkön üsttel dolgozók adóját 45 krajcárban, a nagy szérűkön üst nélkül dolgozókét 36 krajcárban, a kis szérűkön üst nélkül dolgozókét pedig 8 krajcárban állapította meg. Az adó mértékét az 1730. évben azonban fenti sorrendben már 12, 6 és 4 krajcárra szállította le 175 . Ugyancsak az 1716. évben Entzinger császári puskapor- és salétromfelügyelő megbízottjának, Bolfort Péter Pálnak támadt egy rendkívülinek látszó vitája Jármy Andrással, Bogdány község egyik birtokosával. Bolfort ugyanis a mondott időben az említett községben az embereivel salétromföldeket készíttetett. Jármy pedig e munkások salétromgyűjtését leállította azzal, hogy a megyebeli porciójukat (adójukat) előbb fizessék ki 176 . Bolfort egy királyi fiskusi tulajdont képező bogdányi puszta kúria salétromszérűje bérlőinek az ügyében járt el. Jármy pedig, mint bogdányi járásbeli szolgabíró intézkedett a megye dolgában, s a salétrommunkát arra az időre akarta leállítani, míg a bérlők a foglalkozásuk után kivetett, s már esedékessé vált adótartozásukat ki nem fizetik. 1717-ben királyi rendelet jelent meg, melyben III. Károly megparancsolta, hogy azok a tulajdonosok, akiknek birtokán kártétel nélkül salétromot akarnak ásni, a méltányosságnak megfelelő ellenszolgáltatás lefizetése esetén, a kiváltságolt salétromásókat semmiképpen se merészeljék megakadályozni. A salétromásók maguk pedig salétromaikat egyedül a pénzverdékhez és fegyvertárakhoz tartoznak elfogadható áron beadni. A kiszállításokat pedig föltétlen elkobzással és az ügy nagysága szerinti büntetéssel, végső esetben halálbüntetéssel is lehet vagy kell sújtani 177 . A salétrom és puskapor készítését és árusítását Mária Terézia királynő 1742-ben részletesen szabályozta. Eszerint a mesterséggel és eladással csak megbízható emberek foglalkozhattak. Az árusításához főtűzérségi hivatali és tanácsi engedély volt szükséges 178 . II. József 1786. évi leirata értelmében a megye név szerint felhívta salétromtermelésre azokat a földesurakat, akik véleménye szerint salétromkészítésre alkalmas földdel bírtak. Ezek többségétől azt a választ kapta, hogy ha birtokukban alkalmas földet találnak, vállalják a salétrom 173 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 16. N. 28. 1715. 174 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc.17. N. 42. 1716. 175 Nyh. Áll Lt., Szab. a: Fasc. 30. N. 208. 1729 és Fasc. 31. N. 241. 1730. 176 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 17. N. 43. 1716. 177 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 18. N. 6. 1717. 178 Nyh. Áll. Lt., Szab. a: Fasc. 43. N. 299. és 312. 1742. 205
