A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI–XIX. században

Anyai nagyapja, Tóth László nevű gazdálkodó volt : ő főzött salétromot. Egykori belsősége a mai Arany János utcában fekszik. Ennek a belsőségnek a kertje termetté számára a salétromot. Anyai nagyapjával ugyanegy utcában, sőt ugyanegy sorban lakott a másik (az apai) nagyapja. De ő már nem tudott salétromot főzni. Hogy mi volt ennek az oka, azon nem gondolkodott. ö az apai nagyapja egykori belsőségén lakik, mely az utca 22. száma alatt fekszik. Attól nyugatra esik az anyai nagyapja-féle belsőség. A két belsőséget három belsőség választja el egymástól. A nagyapák belsőségeinek udvarai közt nem volt lényeges különbség. Egyformán estek (lejtettek) észak felé. Egyformán homokosak voltak. A belsőségekhez tartozó kertek azonban a felszínük tekintetében különböztek egymástól. Anyai nagyapjáé ugyanis lentes (mély) és teknő alakú volt. Vizes (csapadékos) időjárás esetén a közepén megállt a víz. A Tisza árteréhez tartozó demecseri Rétnek a túláradó vize is belefutott. Ilyenkor a tőle nyugatra eső kerteken át csónakon is beeveztek. Azért Csónakkiállónak is mondogatták. Hegedűs József apai nagyapja kertrésze azonban már „fentes" (víz által nem járt) és sima volt. A kerteket mindkét nagyapjánál nádkerítés választotta el az udvaroktól. A „kertek" maguk nem voltak körülkerítve. Hogyan munkálta anyai nagyapja a salétromos kertjét, azt Hegedűs József nem tudja. De arra nagyon jól emlékszik, hogy szülei következőket mondták róla : A salétrom fehér színű volt. Olyanforma, mint a „zuzmóra". Alakja is olyanforma volt. Belőle olyan sok jött ki a földből, hogy gereblyefej jel tolták össze. A salétromot üstben főzték. Üstje a nagyapjának is volt. A kutatást Büd és Szent Mihály községekből nemrég kialakított Tiszavasváriban folytattam. Itt elsősorban a múzeumunknak salétromfőző üstöt adó budi részen kutattam. Benne két adatközlőm akadt. Az egyik Hunyady József 46 éves általános iskolai tanár, a másik Pap R. János 74 éves dolgozó, a község egykori kondása volt. Hunyady József hallotta a régi öregektől, hogy Büd községben volt Salétrom utca. Ennek az utcának déli oldalán sorakozó házak régi salétromseprő helyen épültek. A hely mélyebben fekszik a község régi belterületénél. Utóbbin valaha, sajátságosan, trágyából is készítgették a kerítéseket. A község belső területe alatt futóhomokföld van. Papp R. János belsősége a Salétrom utca déli oldalán fekszik. Lakóházát a salétrom miatt betonalapra volt kénytelen építeni. Régi lakóházának még kő volt az alapja. A salétrom a kőközökön felszivárgott a vályogfalra, s azt rongálta, mállasztotta. A betonon már nem tud felhatolni. Jelenlegi lakásában előbb földes volt a ház (szoba) és a pitvar. A salétrom hidegebb (hűvösebb) időben mind a két helyen belepte a „földet", különösen a pitvar földjét. Ennek a salétromtól fehér színére az ujjával a nevét is rá tudta volna írni. Házába és pitvarába a közeli földhordó helyről hordta a földet. Azt törekkel vegyítette, vízzel megöntözte, bunkóval lebunkózta. Eelesége pedig lótrágyás mázolófölddel lemázolta, homokkal lehintette. Továbbiakban ezekkel frissítgette. Ha kigödröződött, ezekkel javítgatta. Házát salétrom ellen már régebben lebetonoztatta. Amikor jónak 176