A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból
hogy egy-egy kepe mennyi szemtermést adhatott a XVI. században. Makkai László a Rákóczi-uradalom területén a XVII. századra és főleg Felvidékre vonatkoztatva végzett számításokat és arra a megállapításra jutott, hogy egy 30 kévés kalangya búza vagy rozs kb. egy köblöt, árpa éa zab két köblöt adott 10 . De azért is hipotetikus értékű a szalmában kifejezett gabonamenynyiség szemtermésre való átszámítása, mert nem ismerjük a helyben használatos űrmértékeket, és egy hold föld területi kiterjedését sem. Éppen azért a táblázatnak ez a része csupán kísérletnek tekinthető. Több más hasonló dézsmajegyzék adatának feldolgozása után minden bizonynyal módszertanilag is jobban alátámasztott, és így reálisabb eredményhez lehetne jutni. * Amint említettük, a Szabolcs megyei tized jegyzéknek az a nagy értéke is megvan, hogy ugyanazon évből a báránydézsmát is magába foglalja. Sajnos ez sem teljes, mert a kallói dézsmakerület báránytizede nincs meg, csak a kisvárdai, dadái és nádudvari járások jegyzéke maradt fenn. A három járásban összesen 477 dézsmát fizetőt írtak össze, ezek tized fejében 3422 darabot fizettek. Ez maga is tekintélyes szám, e gy~ e gy dézsmafizető átlag 8 darabbal adózott, azonban ez csak az átlag, mert gyakran előfordul az is, hogy egy-egy juhtartó 15, sőt 20 darabot is fizetett. Nagyon jellemző a juhtartás területi megoszlása. A kisvárdai járásban nem minden faluban találtak juhot, ahol találtak is, csak egy-két jobbágy tartotta. A legtöbb juhtartót Mándokon találták, összesen hetet; hat volt Leveleken és Szolnokon, öt Zsurkon és Litkén. Sokkal jelentősebb a Hortobágy és a Sárrét szélére eső falvak juhtartása. A nádudvari járásban Nádudvaron 32, Püspökladányban 26, Szoboszlón 20 jobbágynak volt juha, néhány falu, mint Csege, Ohat, Egyek, Zám és Tetétlen gabonadézsmát nem is fizet, mintha nem is lenne itt földművelés, ugyanakkor ugyanezeken a helyeken sorban 2, 10, 2 és 4 báránydézsmát fizetőt írtak össze. Lehet azonban, hogy ezek a falvak a gabonadézsma-jegyzékből, egyéb, ma már ismeretlen ok miatt, hiányoznak. Ugyanez a helyzet a dadái járásban. Polgár, Szentmargita, Nánás, Szentmihály, Dob, Rakamaz és Gáva falvakban 10—15 juhtartó jobbágy volt, de a többiekben is számos báránytized fizetőt találtak. A gabona- és báránytized névsorainak összehasonlításából kiderül az is, hogy a juhtartók kevés kivétellel a legminimálisabb gabonatizedet fizették. Ügy tűnik, mintha a juh10 Makkai László: A paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVIII. században. Bp. — Gödöllő, 1957. (Agrártört. Tanulmányok 2.) 20—22. Az ugyanott közölt adatok alapján próbáltuk a kaszált gabona holdankénti terméseredményét is megállapítani. A számítás alapjául a búzánál holdanként 4 köblöt, az árpánál és zabnál 2 köbölnyi átlagtermést felvenni eléggé reálisnak látszik. A valószínű termésmennyiség hasábjában szereplő eredmény tehát úgy jött ki, hogy a dézsmajegyzék gelimaszámát 11,25-tel szorozva megkaptuk a tized alapjául szolgáló termésmennyiséget. A búzánál 28 kévés gelimát véve egy köböl szemtermést számítottunk, az árpánál ugyanolyan számú kévéből álló kalangyánál két köblöt. A 30, illetőleg 32 kévés kalangyánál arányosan 1,07, illetőleg 1,14 köbölnek vettük. A kaszált gabona szemtermését a búzára holdanként 4, az árpára és zabra 2 köböllel számítottuk át. 162
