A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)

Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból

igen néptelenek, tehát a hosszú évtizedek óta tartó pusztulás közeledik itt a befejezés felé. Két-három jobbágy család makacsul ragaszkodik pusztuló ősi falujához, néhány év, esetleg évtized múlva azonban ezek is eltűnnek onnan. Az ősi, középkori kisfalvak területe a kisvárdai járás és a nagy kallóinak Nyírségre eső része, ahol a kis falvakban az átlagos lélekszám 80—120 főzött van. A kallói járásban a Mezőségre eső részen (ma nagyrészt Hajdú megye) az egész csekély lakosságú falvak mellett (Szentgyörgy, Zelemér) Böszörmény vagy Vid igen jelentős népességű települések. A nádudvari és dadái járásban a népesség tömörülése egy-egy nagyobb faluban még inkább feltűnő. Itt a falvak száma is kevés, de az egészen törpe, 100-nál kevesebb lakójú falvak mellett annál feltűnőbbek a nagy lélekszámú települések (Nádudvar 1410 ; Püspökladány 810 ; Szoboszló 610 ; Szovát 560 ; Szentmihály 460 ; Rakamaz 450 ; Polgár 405 lélekkel). A lakosságnak ez a tömörülése egyes esetekben érthető, mint például Nagykállónál. Ez már évszázadok óta szabadalmas mezőváros, a jobbágyfalvakénál nagyobb szabadságot kínált lakóinak, és mint igazgatási központ és vásárhely bizonyos forgalmi és kézműipari központtá is kezdett átalakulni. Nádudvar vagy Püspökladány esetében ez a kedvező körülmény nem állott fent, és így egyelőre egyéb adatok híján a népesség ilyen feltűnő tömörülésére kielégítő magyarázatot aligha tudnánk találni. 10* 147