A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Éri István: A kisvárdai vár reneszánsz faragványtöredékei
A KISVÁRDAI VÁR RENESZÁNSZ FARAGVÁNYTÖREDÉ КE I A kisvárdai vár területén 1954-ben végzett leletmentő ásatás eredményeinek 1 láttán a helyi Tanács 1957-ben nagyobb összeget biztosított a tervszerű kutatás céljaira. Az 1957. IX. 23— XI. 5. között végzett ásatáson 2 két problémakör tisztázásán dolgoztunk. A XV., illetőleg XVI. sz.-i külső, palánkszerkezetű várfalak építésmódjának, egymáshoz való viszonyának vizsgálatára egy 25 m hosszú és 3—4 m mély kutatóárkot ástunk. Ebben, a még álló épületrom D-i homlokzatánál, a Ny-i saroktoronyra merőlegesen ásott árokban, néhány m-re a torony falától, megtaláltuk a korábbi palánkfal maradványait : két-két, К—Ny-i irányú, sűrűn egymás mellé beásott cölöpök alkotta lyuksort. Távolabb, a toronytól 15 m-re, a XVI. sz.-i palánk háromszoros cölöpszerkezetének maradványait tártuk fel. A sorok közül a középső igen sűrűn, a két szélső ritkábban levert, kihegyezett végű cölöpökből állott. Az előbbi palánkfal kb. 3, az utóbbi 4 m széles lehetett (11. kép). Munkánk másik részét a palánkfalak övezete, kissé kiemelkedő területen álló várkastély építéstörténetének vizsgálatával kapcsolatos kutatás alkotta. A felmenő falmaradványok tövében, kívül, szelvényeket mélyítettünk le, továbbá eltávolítottuk a K-i saroktorony és a hozzácsatlakozó épületszárny földszintjét feltöltő 3 m vastagságú törmelékréteget. Ezenkívül a korabeli alaprajzokon ábrázolt, de teljesen lebontott É—D-i irányú épületszárny és a kastély Ny-i zárófalának helyén ásott К—Ny-i árokkal feltártuk az alapozás maradványait. A falak bontásakor az alapozást is csaknem teljesen kiszedték, csupán a legalsó kősorok maradtak helyükön, a felszíntől számított 3—3,5 m mélységben. Az ásatás eredményesnek mondható, bár a várral kapcsolatos kérdések közül jó néhány megoldatlan maradt s további kutatást igényel. Igen sokat várhatunk a palánkvárak építési technikájának vizsgálata szempontjából a terepszintből még ma is 4—5 m magasan kiemelkedő DNy-i földbástya feltárásától. A kastély ugyancsak nyomtalanul elpusztult É-i szárnyának, bejáratának s a szárny két sarkán álló kerek torony maradványait szintén fel kellene tárnunk, mielőtt az építéstörténeti szakaszokat pontosan el óhajtanánk egymástól határolni. Lényeges eredménye azonban munkánknak többek között, hogy az ásatás alapján a vár, azon belül elsősorban a kastélyrész XVI. sz. második felében végzett bővítését, átalakítását, ennek módját, stílusát eddigi 1 Rövid ismertetését 1. FA 1954. 146—147. — Részletesebben leírtuk a „Kisvárda történetéből" с sokszorosított kiadványban: Bp. 1954. 50—66. 2 A munkát e sorok írója vezette, az ásatáson résztvettek: Dienes István, Fehér Géza és Parédi Nándor, akiknek segítségét ezúton is köszönöm. 9 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve I. 129
