A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1. - 1958 (Nyíregyháza, 1960)
Koroknay Gyula: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében
Ez az adat azonban feltétlenül későbbi, mint azt a templom alaprajza mutatja. Az egyház a Boldogságos Szűz nevét viselte, ezt említi G у ügyei Jánosnak a végrendelete, melyben a falut 1405-ben Jánki Lukács váradi püspöknek adta 30 . Ez a kis templom különösebb figyelmet érdemel, azért is, mert semmiféle irodalom nem mutatott még rá középkori eredetére és jellegére. A szatmári részen levő ópályi ref. és zajtai róm. kat. templomokat nem említettük kevés jellegzetességük miatt. AZ EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁS JELENTŐSÉGE, GYÖKEREI ÉS JELLEGE Az eddigiekben tárgyalt templomok vizsgálata többrendbeli következtetést enged meg, amelyek némi fényt vetnek a középkori kutatás egy eléggé elhanyagolt területére. Ezek az eredmények nem tekinthetők véglegeseknek, s ismereteink bővülésével a hiányzó láncszemek is megkerülhetnek. A legfeltűnőbb tanulságok egyike, hogy a XII— XIII. század fordulójától ugrásszerűen kerülnek elő megyénkben középkori templomok. Amint már említettük tanulmányunk elején, félköríves záródású szentély a megyében összesen három van, ezek közül is kettő kései, XIII. századi jellegű. Ezzel szemben egyenes szentélyzáródással tizennégy templom bír. Ennek oka többrendbeli tényezőre vezethető vissza. Legelsőnek ismét megemlítjük, hogy az 1200-as évek körül alakult ki a földbirtokos uralkodó osztálynál az a tendencia, hogy birtokaik ne szétszórva az ország legkülönbözőbb részein legyenek, hanem lehetőleg egy tagban, közel egymáshoz. Ez a tény némi gazdasági fellendülést is hozott, ami bizonyos gazdasági alapot teremtett, mely feltétele volt a viszonylag olyan nagyobb szabású építkezésnek, mint egy falusi templom megépítése is. További lendületet adott az építkezésnek az, hogy a XII. század végén a cisztercitáknak az elterjedése olyan stílust honosított meg, amely kedvezett csekélyebb anyagi eszközökkel rendelkező nemesi családok építkezési kedvének is. A félköríves szentély ugyanis, ha nem is mindig gyakorlatban, de legtöbbször és elvben bonyolultabb boltozást igényel, ami nagyobb költséggel jár mind az anyag, mind mester szempontjából. Az új szentélyforma ezzel szemben lehetővé tette négyszögű terével, hogy ezeknek a lefedésére olcsóbb faanyagot használhassanak. A szentély vizsgálata éppen azt bizonyítja, hogy a szentélyeken a boltozás későbbi időből szármzik. Ennek az egyszerű funkcionális és dísztelen építkezésnek bizonyos gyökerei voltak. Ugyanis a faépítkezés és a földépítkezés különböző formái továbbélni látszanak a legelső téglából készült kis egyházakban. A hivatalos nagy stílus mellett, melyben a püspöki székesegyházak és nagyobb apátságok épültek, észre lehet venni, hogy volt egy népi eredetű, talán évezredre is visszanyúló hagyomány — gondolunk itt az agyaggal tapasztott sövényfalú házakra —, amelynek a primitivitása Szirmay Antal: Szatmár vármegye esmérete. Buda, 1810. II. kötet 217. 123
