Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Előzmények

3 Ami az eddigi, meg a későbbi német jövevények származási belyét illeti, Németország és Ausztria majdnem valamennyi vidéke szolgáltatott telepeseket, u. m. Bajorország, Württemberg, Breis­gau, Baden-Durlach, Lotharingia, Frankónia, a rajnai Pfalz, a raj­nai tartományok (Rheinländer). Hessen, Nassau, Westfália, Braun­schweig és az osztrák előtartományok: Felső- és Alsóausztria, Ti­rol, Stájerország. 4 Számuk természetesen nem lehetett valami túlnagy. Nagyobb­számú német telepes behozatalát a folytonos háborúk gátolták meg. Az országnak a török uralom alól való felmentése, amely Buda visszafoglalásától (1686) a karlóczai békéig (1699) úgyszólván sza­kadatlan harcokból állott, II. Rákóczi Ferencnek 8 évig (1705— 1711) tartó szabadságharca és az ugyanazon időre (1700—1713) eső spanyol örökösödési háború nem kedveztek a telepítés ügyének. Nagyobb lendületet csak a XVIII. század húszas éveitől fogva vett a német település, mikor a kivándorlási területekhez vezető útak szabadokká lettek és a bécsi kormány is, megszabadulván a háború gondjaitól, teljes figyelmét az ország gazdasági és népese­dési ügyére fordíthatta. Solymáron és Visegrádon, ez utóbbi helyre Bredsgauból jöttek (a Schwarzwald déli részéből). A XVIII. század elején (1700—1710) a következő telepítések tör­téntek: Pest megyében Püspökhatvan (1700), Gödöllő (1702), Iklad (1703), Szi­getbecse (1706), Biliscsaba (1710); Esztergom megyében: Szenttamás (Thomas­berg) és Szentgyörgyhalom (Georgenfelrl); Csanád megyében: Makó (1700); Arad megyében: Borosjenő (1702), Aradvár (1705): Krassószörény megyében: Boksánbánya (Németboksán) és Óravicabánya (Deutsch-Orawitz) (1703). V. ö. Raindl Raimund Friedrich. Geschichte dei Deutschen in den Karpatenländern, Gotha 1907, 2. köt. 129, 132. és 179. 1. 4 Hogy Württambcrgből a XVII, sz. végén és a XVIII. sz. elején (1700— 1710) is jöttek már sváb telepesek Magyarországba, arra nézve kétségtelen bi­zonyítékaink vannak. A Mittelbiberaich, Oberdorf, Reute és Rindenmoos hely­ségekből álló mittelbiberachi helytartóság (Vogtei) jegyzőkönyveiben ugyanis a következő. Magyarországba költözöttek neveit olvassuk: 1692 jón. 25. Mar­garethe G rabin, Mittelbdberachból; 1693 jan. 3. Conperelin, Georg Keller özve­gye, fiával Georg Stibich-hel együtt Mittelbibenachból; 1709 nov. 23. Matthias Auchner, aki jelenleg Neilenbachban 5 mérföldre Bécs felett tartózkodik, azt írja fivérének, Johann Auchnernek. Mittelbiberachba, hogy harmadik fivérük Jakob Auchner, aki 17 évvel ezelőtt (tehát 1692) Magyarországba költözött, vissza akart térni itteni hazájába, Mittelbiberachba, s ily szándékkal el is ju­tott Bécsig, ott azonban kétségtelenül meghalt; 1710 jan. 22. Georg Hepp. ács­mester Mittelbdberachból, aki 18 évvel ezelőtt (tehát szintén 1692) feleségével együtt Magyarországba költözött azzal n szándékkal, hogy egy pár év múlva ismét itteni hazájába fog visszajönni, állítólag meghalt Bécsben. 1«

Next

/
Oldalképek
Tartalom