Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Előzmények

Előzmények. A XVI. és XVII. század volt hazánk történetének leggyászosabb korszaka. A szerencsétlen országot három részre szakították az egymással küzdő ellenfelek. Keleten az erdélyi fejedelem uralkodott, nyugaton a Habsburg házból származó király parancsolt, az ország közepén pedig a hódító török volt az úr. Ennek a hár mas hatalomnak egymással való véres, elkeseredett küzdelme tölti be az említett két századot. A töröknek kitartó, lankadatlan támadásai a Habsburgok világhatalma ellen, meg az erdélyi fejedelmeknek, mint a magyar nemzeti függetlenség utolsó letéteményeseinek, szabadságharcai felemésztették a nemzet vérét és vagyonát. A másfél százados harcokból győztesként kikerült Habsburgok lakatlan, néptelen országot és kifosztott, koldus nemzetet találtak a hajdan oly virágzó Pannónia földjén. Az erdélyi fejedelmeknek: Bocskaynak, Bethlennek, I. és II. Rákóczi Györgynek, továbbá Thökölynek és II. Rákóczi Ferencnek szabadságharcai különösen hazánk északkeleti részét merítették ki. Szatmár vármegye a keresztülvonuló hadak útjába esvén, számos véres ütközetnek volt színhelye s vérben és pénzben annyit áldozott, mint az ország leginkább megviselt vármegyéi. A megpróbáltatások hosszú sorozatára TI. Rákóczi Ferenc küzdelme tette rá a vértanúság koronáját. Szatmár várának 17 hónapig tartó ostroma, amely 1705 január 1.-én a német várőrség minden hősi ellenállása dacára is a kuruc fegyverek diadalával végződött, pusztasággá tette a vármegyét. A pusztítás mértékéről fogalmat alkothatunk magunknak, ha egy pillantást vetünk arra a hivatalos öszszeírásra, amelyet Rákóczi parancsára Kellesy István és Ibránvi János készített a vár bevétele után a megye állapotáról. A nevezettek vezetése alatt álló bizottság ugyanis községről községre járva megállapította, hogy 1705 pünkösdjétől 1705 febr. 28-ig mennyi kár érte az egyes községeket, mennyi föld feküdt parlagon, hány falu pusztúlt el, hány paraszt lett kuraccá. szökött meg vagy esett el a csatában, mennyi a megmaradt gazdáknak és lábas jószáguknak a száma. A hivatalos összeírás adatai elrettentő képet nyújtanak Szatmár vármegye akkori szomorú helyzetéről.

1 1 Okulásul álljon itt csak egy pár adat: Kálmánd 6 hétig volt lakatlan, a megmaradt gazdák száma 7. Mérk 9 hónapig állott üresen, az összeíráskor volt benne 4 gazda. A nagykárolyi parasztság a szatmári vár ostroma alatt az ostromló kuruc seregnek 30 köböi lisztet, 3000 köböl abrakot és 19 vágómarhát volt kénytelen beszolgáltatni, összes káruk 5049 forint Megmaradt közülök 25 gazda, akiknek volt 20 ökrük, 30 tehenük, 20 lovuk és 100 juhuk; Dr. Vonház I.: A szatmármegyei német telepítés i