Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Új sváb községek keletkezése az 1780-as években

152 tehén húsért 13 r. for. 20 krt, 150 font sóért 3 r. for. 43 krt. 2 köböl hüvelyes vetemcnyért 8 r. forintot. 200 fej káposztáért 2 r.' forintot, egy hordó sörért 4 r. for. 30 krt, 10 bárányért 5 r. forintot (minden esetre érdekes művelődéstörténeti adatok). Az adminisztrátor évi fizetése és deputatuma e szerint 229 r. forintot és 23 krajcárt tett volna ki! Az erdődi plébános a maga részéről elfogadta ezt a ter­vezetet, jóváhagyás végett azonban felterjesztette az egri püspök­höz. Csak azt kötötte még ki, hogy a hívek tartoznak papjuk szá­mára elegendő fát hordani, szántóföldjét megmívelni és bevetni. 51 8 Az adminisztrátor kinevezése az 1781. év folyamán csakugyan megtörtént. Székhelyéül Alsóhomoródot választotta, amiről majd később lesz szó Alsóhomoródnál. Szinf al u ban 1781-től 1785-ig terjedő időben 26 sváb lakosnak a neve ismeretes előttünk. Ezek közül a szomszédos sváb közsé­gekből költözött be 19 (még pedig Kaplonyból 1. Nagykárolyból 2. Mezőpetriből 1, Krasznasándorfaluból l, Erdődről í, Mérkről t. valamelyik sváb községből 12): új telepes külföldről 7 (még peditr 1782-ből 1, 1785-ból 2, 1784-ből 4). 51 7 A szinfalusi sváb lakosok a fegyelmezettségnek és engedelmes­ségnek nem a legszebb példáját mutatták. A szinfalusi ispán 518 ugyanis 1785 január közepén elrendelte az országúton levő híd megcsinálását. Az egyik sváb gazda azonban az összegyűlt nép előtt előadta, hogy az erdődi úriszék határozata értelmében a gil­vácsiak és nagymajtényiak nem kötelesek hidat csinálni, hacsak az uraság ezt a munkát napszámba el nem fogadia vagy a vár­megye a megyei adóba be nem tudja. E szavak hallatára az egész község megtagadta a híd csinálását. Az ispán értesülve az esetről, az egybegyűlt svábokhoz lovagolt, hogy megtudja tőlük az enge­detlenség okát. Azt felelték neki, hogy nem tartoznak ingyen hidat csinálni: egyikük pedig meg is fenyegette. Amikor az ispán az illetőt meg akarta botoztatni. egy sváb gazda a karját, egy másik pedig a pálcáját megragadva, megakadályozták szándéka keresz­tülvitelében. Hogy mily komolyan vették a szinfalusi svábok ezt a munkamegtagadást, s milv tervszerűen rendezték az ellenállást, kitűnik abból is, bogy a velük egyet nem értő múlt évi bíróra ha­tóságilag tizenkét botütést mértek. Persze az ispán sem engedte oly könnyen tekintélyének csorbítását: 1785 január végén bezáratta a három főcinkost. Erre a bíró bárom máriás büntetés terhe alatt elrendelte, hogy az összes sváb gazdák az uraság épülete előtt gyűl­jenek össze. Itt akkora lármát csaptak és oly zendülésben törtek ki. hogy az ispán, nagyobb bajnak elejét veendő, kénytelen volt a bárom letartóztatott svábot kezesség mellett szabadon bocsátani. A kihallgatott tanúk vallomásaikban egypár régi szinfalusi 51 6 V. ö. Mlinaricz Antal jószágfeliigyelőnek 1781 máj. 25-én kelt magyar nyelvű szerződéses levelét és Korom Mihály erdődi plébános válaszát (Okm. 177.). 61 7 V. ö. az 1781-től 1785-ig szóló alsóhomorődi anyakönyveket. 51 8 Valószínűleg Kis Ferenc értendő alatta, aki egy évvel később, 1786-ban, mint szinfalusi uradalmi ispán fordul elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom