Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1780-as években
152 tehén húsért 13 r. for. 20 krt, 150 font sóért 3 r. for. 43 krt. 2 köböl hüvelyes vetemcnyért 8 r. forintot. 200 fej káposztáért 2 r.' forintot, egy hordó sörért 4 r. for. 30 krt, 10 bárányért 5 r. forintot (minden esetre érdekes művelődéstörténeti adatok). Az adminisztrátor évi fizetése és deputatuma e szerint 229 r. forintot és 23 krajcárt tett volna ki! Az erdődi plébános a maga részéről elfogadta ezt a tervezetet, jóváhagyás végett azonban felterjesztette az egri püspökhöz. Csak azt kötötte még ki, hogy a hívek tartoznak papjuk számára elegendő fát hordani, szántóföldjét megmívelni és bevetni. 51 8 Az adminisztrátor kinevezése az 1781. év folyamán csakugyan megtörtént. Székhelyéül Alsóhomoródot választotta, amiről majd később lesz szó Alsóhomoródnál. Szinf al u ban 1781-től 1785-ig terjedő időben 26 sváb lakosnak a neve ismeretes előttünk. Ezek közül a szomszédos sváb községekből költözött be 19 (még pedig Kaplonyból 1. Nagykárolyból 2. Mezőpetriből 1, Krasznasándorfaluból l, Erdődről í, Mérkről t. valamelyik sváb községből 12): új telepes külföldről 7 (még peditr 1782-ből 1, 1785-ból 2, 1784-ből 4). 51 7 A szinfalusi sváb lakosok a fegyelmezettségnek és engedelmességnek nem a legszebb példáját mutatták. A szinfalusi ispán 518 ugyanis 1785 január közepén elrendelte az országúton levő híd megcsinálását. Az egyik sváb gazda azonban az összegyűlt nép előtt előadta, hogy az erdődi úriszék határozata értelmében a gilvácsiak és nagymajtényiak nem kötelesek hidat csinálni, hacsak az uraság ezt a munkát napszámba el nem fogadia vagy a vármegye a megyei adóba be nem tudja. E szavak hallatára az egész község megtagadta a híd csinálását. Az ispán értesülve az esetről, az egybegyűlt svábokhoz lovagolt, hogy megtudja tőlük az engedetlenség okát. Azt felelték neki, hogy nem tartoznak ingyen hidat csinálni: egyikük pedig meg is fenyegette. Amikor az ispán az illetőt meg akarta botoztatni. egy sváb gazda a karját, egy másik pedig a pálcáját megragadva, megakadályozták szándéka keresztülvitelében. Hogy mily komolyan vették a szinfalusi svábok ezt a munkamegtagadást, s milv tervszerűen rendezték az ellenállást, kitűnik abból is, bogy a velük egyet nem értő múlt évi bíróra hatóságilag tizenkét botütést mértek. Persze az ispán sem engedte oly könnyen tekintélyének csorbítását: 1785 január végén bezáratta a három főcinkost. Erre a bíró bárom máriás büntetés terhe alatt elrendelte, hogy az összes sváb gazdák az uraság épülete előtt gyűljenek össze. Itt akkora lármát csaptak és oly zendülésben törtek ki. hogy az ispán, nagyobb bajnak elejét veendő, kénytelen volt a bárom letartóztatott svábot kezesség mellett szabadon bocsátani. A kihallgatott tanúk vallomásaikban egypár régi szinfalusi 51 6 V. ö. Mlinaricz Antal jószágfeliigyelőnek 1781 máj. 25-én kelt magyar nyelvű szerződéses levelét és Korom Mihály erdődi plébános válaszát (Okm. 177.). 61 7 V. ö. az 1781-től 1785-ig szóló alsóhomorődi anyakönyveket. 51 8 Valószínűleg Kis Ferenc értendő alatta, aki egy évvel később, 1786-ban, mint szinfalusi uradalmi ispán fordul elő.
