Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1760-as években
161 részéről — ura szándékának megfelelően — mindent megtett az erdődi svábok számának átköltözés útján való gyarapítására. 43 0 Károlyi Antal e mellett külföldi új telepítésekről sem feledkezett. meg. noha az erdődi svábok és frankok számra nézve úgvis felülmúlták a magyarokat. 1768 májusának elején a priskaviai (breisgaui) erdő környékéről és Hyrciniából új telepeseket hozatott Erdődre, ahol a szokások és a vallás egységét akarta megteremteni vagyis Erdődőt tiszta sváb községgé tenni. Teljhatalmú jószágigazgatója Sváb Kristóf 43 1 e cél elérésére rávette az erdődi református magyarokat, hogy adják el előre megállapított áron házaikat és ingóságaikat a sváboknak és frankoknak, akik természetesen az adó- és szolgálati terheket is magukra vették. Az erdődi magyarok tizenötnek a kivételével csakugyan eladták házaikat s az eladók közül néhányan (kb. 25) engedélyt kaptak a gróftól, hogy mint zsellérek 1769 tavaszáig még Erdődön maradhassanak. 1769 tavaszán Antal gróf ugyanis az összes magyarokat a református Dobra és Géres községekbe szándékozott áttelepíteni, ahol ingyenes telkeket helyezett nekik kilátásba és azt ígérte, hogy ingyen adandó anyagból építhetnek maguknak házakat. Minthogy az erdődi sváboknak és frankoknak szükségük volt a többi 15 házra is, Mlinaricz Antal nagykárolyi jószágfelügyelő az uradalmi ügyvéddel megbecsültette a 15 vonakodó magyar házát. A becsárat a svábok kifizették a régi tulajdonosoknak, akik 1769 Szent György napjáig kaptak bentlakási engedélyt. Ekkor ezeknek is Dobrára és Géresre kellett átmenniök. úgyhogy 1768 októberében nem volt már Erdődön református magyar telkesgazda. így valósult meg végre annyi idő után az erdődi sváboknak az a kívánsága, hogy magyaroktól mentes, tiszta sváb községet kapjanak. Az erdődi begyen és a szőlők mögött fekvő kunyhókban is laktak ugyan református magyarok, akik az erdődi imaházat látogatták. amíg ez még a reformátusoké volt. Az erdődi református papnak egyházi adót is fizettek. Az uraság azonban nem ismerte el ezeket erdődieknek. mivel a gazdatelkeken kívtil laktak, az uraságnak sem adót nem fizettek, sem robotmunkát nem végeztek és csak szőlőm ívelésből éltek állandó telek nélkül. Az imaház, a paplak és a tanítóház számára kihasított telkek közül csak az első volt még lakatlan, a másik kettőt már elfoglalták volt az új sváb telepesek. Ügylátszik, hogy a házaikat eladni vonakodó 15 református magyar gazda nem törődött bele oly könnyen ingatlanaik kisajátításába! Igazuk védelmére a királyi helytartó tanácshoz folyamodtak. amely 1768 június 15. és július 4-én kelt leirataiban felvilágosítást kért Szatmár vármegyétől az erdődi reformátusok 43 0 V. ö. Mlinaricz Antal nagykárolyi jószágfelügyelőnek Károlyi Antalhoz intézett magyar nyelvű levelét 1768 január 28.-ról (Okm. 156.). — Mlinaricz Antal 1762-től 1782-ig maradt ezen állásban. 43 1 Sváb Kristóf teljhatalmú jószágigazgató volt 1768-tól 1785-ig.
