Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1750-es években
renc birtokába. Lakosai ekkor valamennyien oláli jobbágyok voltak, akiknek az uraság szabad elmenetelt engedélyezett, minthogy élhetetlenségük miatt nem sok jót remélt tőlük. Az olábok elszéiedése utón az uraság Nagymajtény mellett a Kraszna folyó hidjánál új faluhelyet jelölt ki, ahová svábokat telepített. A sváb lakosok száma a beköltözés folytán gyorsan emelkedett, úgyhogy Gilvúcs csakhamar összenőtt Nagymajténnyal. Csak a Kraszna vize választotta el őket egymástól. A folyón át vámsorompóval ellátott liíd vezetett. 38 5 1751 óta vannak adataink a gilvácsi svábokról. még pedig 1751-ben előfordul egy új telepes külföldről, 1753ban 2, 1754-ben 1 és 1 Mezőpetriből átköltözött, 1755-ben 1 Nagykárolyból áttelepített. 38 6 1760 elején 32 gilvácsi sváb férfi kapott az uraságtól tűzi- ós épületfát, illetőleg engedélyt ennek a fának az elhordására. Volt köztük 5 régi gilvácsi lakos (akinek a nev\e már előfordult korábbi adatainkban), Nagymajtényból jött át 15, Mezőpetriből 1, Mezőfényről 2, Kaplonyból 1, valamelyik sváb községből 2, új telepes külföldről 6. 38 7 Látjuk, hogv Gilvúcs lakossága csakugyan rohamosan emelkedett, egy pár év alatt virágzó sváb községgé lett. A svábság fele a szomszédos Nagyma jtényból származik. Kálmán d 88 8 felét az ecsedi vétellel (1746 dec. 24.) szerezte meg Károlyi Ferenc, a másik felét az ú. n. kincstári részt pedig 1747 július 1-én vette meg. A királyi beleegyezés a kincstári részre vonatkozólag csak 1748 április 6-án jött meg. Kálmánd régi lakosai magyarok voltak, akik az ecsedi vétel után Börvelybe mentek át. A megmaradt pár közbirtokos nemesnek a telkét 2375 forintért vásárolta meg az uraság, s azután az egész községet svábsággal népesítette be. 38 9 A kálmándi svábokról 1752 óta van tudomásunk. nek I. kötetét, 64. old.). — Gilvács Nagymajtény fiókegyháza. A község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusai alapján: 1820-ban 259 r. k.., 1912-ben: 498 r. k„ 127 g. k.. 52 ref., 5 luth., 1 izr.; 1950-ban: 463 r. k„ 147 g. k„ 42 g. kel., 29 ref., 4 izr. 38 5 V. ö. Püspöky Istvánnak idézett kéziratos művét. Kár. Levt. Ladnla 172. 38 6 V. ö. az 1751-től 1755-ig szóló nagymajtényi anyakönyveket. 38 7 V. ö. az 1760.-Í gilvácsi fajegyzéket (Okm. 147.). 38 8 Szátmármegyei kisközség, Nagykárolytól északra. A Báthorv-család ősi birtoka, 1354-ben osztozkodtak rajta a család tagjai. Története Ecsedével azonos. 1624-ben Bethlen Gábor birtokába ment át Erseddel együtt. 1627-ben ifjabb Bethlen István kapta meg, 1635-ban atyja, idősebb Bethlen István. 1647ben pedig' I. Rákóczi György. 1701-ben Kálmándot is Bánffy Györgynek adták zálogba. 1724-ben a község felét 5653 forintra és 25 krajcárra becsülték, a másik felét ugyanannyira (V. ö. Éble Gábor és Pettkó Béla idézett művének I. kötetét, 13. old.). Kaplony fiókegyháza volt 1804-ig, ekkor plébánia-hivatalt kapott; első anyakönyvei is 1804-ből származnak. 1862-ben a régi templom leégett, de 1866-ban új templomot építettek. —• Kálmánd község lakosainak száma a szatmári püspökség schematismusai alapján: 1808-ban: 587 r. k.; 1912-ben: 1059 r. k., 9 g. k., 4 ref., 8 luth.; 1930-ban: 1278 r. k„ 2 g. k., 4 g. kel., 3 ref. 38 9 V. ö. Püspöky István idézett kéziratos művét (Kár. Levt. Ladula 172.). Püspöky István uradalmi levéltárnok nem helyeselte Kúlmándnak svábokkal való benépesítését. Szerinte ez a telepítés kárára volt Nagykárolynak, amely sűrű népessége mellett kevés szántófölddel rendelkezett. A tőszomszédos Kál-
