Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Új sváb községek keletkezése az 1750-es években
124 vendégek nélkül. Amikor pedig katonaság jott a községbe s nagy fogyasztásra lett volna kilátás, Veres Ferenc Kaar minden sürgetése ellenére sem adott bort. A korcsmáros amellett a vármegyei adót épúgy fizette s a községi terheket is csak úgy viselte, mint bármely más lakos. A további kiizködés hiábavalóságát belátva végre is bejelentette Veresnek távozási szándékát, ez ellen ennek nem volt semmi kifogása. Kaar ezekután Vállajra költözött. A mezőpetri bírák közreműködésével megejtett elszámolásnál Kaar adósa maradt Veres Ferencnek 122 magyar forinttal. Ennek kiegyenlítésére a korcsmáros átengedte Veresnek azt a 140 forint követelést, amelyet hátralékos fizetőkkel szemben támasztott, úgyhogy e szerint tulajdonképen Veres maradt adós 18 forint 55 krajcárral (A 5 forint 5 krajcár ára pálinkát is beleszámítva, összesen 21 forint és 40 krajcárral). Veres Ferenc a hátralékok legnagvobb részét beszedte, némelyik adós azonban megszökött vagy máshova ment lakni, úgyhogy a künnlevőséget nem lehetett behajtani. Ezeket az összegeket azután Veres Kaaron akarta behajtani. A volt korcsmáros ezzel szemben Károlyi Ferenc előtt szenvedett kárára hivatkozott. A kukoricaszántásért 50 forintot, a négy napi mezőszántásért 4 rajnai forintot adott ki. Veres azonban nem engedte meg a kapálást idejében, úgyhogy a kukoricatermés tönkre ment. Hasonlóképen elpusztult Kaar kerti veteménye és káposztája is. Veres Ferenc szerződésszegése miatt vált szükségessé a költözködés is, amely Kaarnak oly sok pénzébe került. Veres még adósa maradt Kaarnak fizetéssel, búzával és tűzifával is. 1749 májusában Károlyi Ferenc a peres szolgabíróra bízta az ügy elintézését, de ez még 1749 októberében sem ért véget. 38 2 Csak 1751-től fogva ismeretesek előttünk az első vállaji sváb lakosok nevei. Az 1751-től 1760-ig terjedő időben 69 vállaji sváb lakosról van tudomásunk; ezek közül a szomszédos sváb községekből költözött be 47 (még pedig Nagymajtényből 5. Krasznabéltekről 3, Csanálosról 18, Mezőfényről 5, Erdődről 1, Kaplonyból 2, Nagykárolyból 1, különböző sváb helységekből 12), külföldről telepedett 22 (még pedig 1751-ben 4. 1752-ben 5, 1753-ban 4, 1754-ben 2, 1735-ben 1, 1756-ban 3, 1758-ban 1. 1759-ben 1, 1760ban t). 38 3 A legtöbb beköltözött a szomszédos Csanálosról származott. Gihács 38 4 az ecsedi vétellel (1746 dec. 24.) jutott Károlyi Fe33 2 V. ö. Kaar Johann vállaji svábnak Károlyi Ferenchez intézett magyar nyelvű folyamodványát. A folyamodvány keltezése hiányzik, a gróf válaszából tudjuk meg, hogy 1749 május elején íródott (Okm. 146.). 38 3 Y. ö. az 1751—1760-ig- terjedő vállaji anyakönyveket. 38 4 Szatmármegyei kisközség, Nagymajtény mellett. A szántói Petheőcsalád birtoka volt. Ä család magvaszakadtéval (1393) Petheő Katalin, Báthory Jánosné, kapta meg. Története ettől fogva Ecsedével azonos. 1611-ben a kincstár Gilvácsot 1000 forintért Károlyi Mihálynak zálogosította el. 1624-ben Ecseddel együtt Bethlen Gábor kapta meg, 1633-ban Bethlen István, 1647-ben pedig Rákóczi György. 1724-ben Gilvácsot. mint az Aspremont-csalód örökösödési részét, 5100 forintra becsülték (V. ö. Éble Gábor és Pettkó Béla idézett művé-
