Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

Pedig sok érdekes dolgot hallhatott volna felhevült udvarlók -és a szerelemben legyengült vidéki hölgyek részéről. Hősünk már a nyíregyházi utcákon is ugy járt-kelt, mintha valami fátyol volna a szemén. Már azt sem vette észre, hogy a szép Sternné nagy trafikjában ugy ágál becses nagyapja, mintha még mindig komáromi honvédkapitány volna! Nem látta meg, hogy ugyanakkor felejthetetlen édesapja a piactér másik oldalán Jakabovics Fáni boltjában ropogtatja hosszadalmasabban a szivarokat, mint azok megérdemelték volna. Hősünk csak ment-mendegélt, mint akit valami betegség szállott meg. Érthetetlen szavakat mormogott magában, elkerülte az emberek tekintetét, bánatos volt akkor is, ha egyedül volt... Fitkonideszné, aki közben olyan kis töpörödött anyóka lett, hogy már a válláig sem ért annak, akit a világrajönni segitett, nem érhette el Hősünk fejét, hogy azt babonásan megtapogassa. Hősünknek egyedül, magányosan kellett kiállani a lelki válságot, mint ahogy a betegséget és a halált is egyedül szenvedi ,el az ember. Október volt, a cinkék már beköltöztek a városba, téli hangjuk lett az uton járó madaraknak, amikor egy vasárnap a Pirínger János kiadásában megjelenő Szabolcsi Szabadsajtóban egy uj név és egy régi beszély lát napvilágot.' A beszély cimére már senkise emlékszik, de a név viselője még mozgatja kezét és lábát. A név ugy hangzott: — Legifjabb Krúdy Gyula. Hősünk tizenhárom esztendős volt akkor és e babonás ^életkorban ezzel eldőlt élete és sorsa örökre. 37