Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Tartallyné Stima Ilona: Reggeltől-estig

Kicsit megriadt. Karórája félkettőt mutatott. És reggel -óta.... lehetséges ez?... ő mindég Erőss Győzőre gondol. A reggel dúlt és bosszús szomorúságából ideért, valami jóságos és egyszerű örömbe, mintha csak Erőss Győző megfogta volna és vezette volna furcsa vakságában. Az ebéd az asztalon van. Irma jelentette ezt. S hogy az asszony megindult a másik szoba felé, csodálkozva kiáltott föl: — Ó, nem méltóztatott átöltözködni?! Mosolygott. — Nem baj. Egészen elfeledkeztem. A finom illatú levest ette, de többször ráfelejtkezett az ablakra. A függöny selymében bohókás figurákat látott. Egy nagy kockából fölfakadt egy egész özön kisebb kocka, szétszóródtak s mintha a kockákkal dobálózni akarnának, két kis kinai — egy leány és egy fiú — nyúltak értük. Sokszor eljátszogatott tekintete e figurák mozdulatával, melyeknek örök egyformaságát tovább vitte gondolatában. Néha szinte érezte, hogy csakugyan megmozdulnak s megfogják és arrébb dobják a kockát. De hiszen aranyszaiból vannak himezve, meg rózsaszínű selyemből. Az ebédnek is vége volt. S az esti programra? Milyen különös ! Ez régen nem történt meg ! Az eljövő esti órák üresen merednek felé, semmi sincs bennük: sem szinház, sem estély, sem látogatás, tea... nem gondoskodott s elfelejtették mára. De mégis... akarattal történt, most így esik jól. Egy délután és egy este a saját társaságában. Most fogja megítélni, hogy ér-e annyit, amennyinek eddig érezte magát? Nem lesz-e unalmas társasága saját magának? Van-e elég gondolata, melyhez nem kell külsőség s a mások befolyása? Estig volt ideje. Elébe színesedett Erőss Győző és sötét szemének vonzó sugárzása. Gondolatával a levélig ért, me92