Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Szohor Pál: Nyíregyháza a Nyírvidék születési évében

gában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Alig változott valami 50 esztendő óta. Az adót akkor se birta a nyíregyházi polgár fizetni. A termés rossz volt s borunkra nem akadt vevő. Drága a pénz, de hölgyeink selyemben járnak. Mintha csak ma hallanám panaszkodni kortársaimat. Persze csak a belső tartalom maradt változatlan. Az 50 év előtti emberek azóta többnyire megtették utolsó utjokat a régi Pazonyi-utqában. A Morgó márványkövei között sétálva — ott találom az egész társaságot, akik a Nyírvidék első évfolyamaiban szerepelnek a közélet porondján. A város külső képe azonban még a régi nyírségi falué. Vájjon minő városfejlesztési problémák foglalkoztatták ekkor Nyíregyházát? A vicinális vasutak iránt minden vidéken nagy érdeklődés mutatkozik, nálunk Szabolcsmegyében két vasutterv is foglalkoztatja a közvéleményt. Egyik Nyíregyházától a Tiszáig (Sóstó, Kótaj, Ibrány, Paszab, Bercel, Gáva s Vencsellőn át) vezető vasút, másik a Nyíregyháza—nánási vasútvonal terve. Ez utóbbi a Debrecen—nánási vasúttal kapcsolatban építtetnék ki. Az első vasútvonal meg is épült jó két évtized múlva s most készülünk Vencsellőnél hidat fektetni a Tiszára. Nánásra és Dorogra ma is a simái homokon döcög a szekér, még csak a köúthoz se jutottunk el 50 esztendő alatt. A vasúti út világításához is kellett legalább ennyi idő. Áldott legyen a hold- és hóvilág, mely a vasúti passagiereknek megkönnyíti a Nyíregyháza városába behatolást az este érkező vonatokról. El volt ugyan határozva — és pedig jó ideje már, a szükségelt lámpák felállítása, de hát a deliberái tum tudomásunk szerint még eddig nem lett valósággá s valószínűleg elébb néhány balesetnek kell történnie, míg a lámpák fényt árasztanak az égi homályban. Az LJjévi panaszból mégis február közepére valóság lesz. Terjed a világosság, 6