Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Fiák András: Életünk (vers)

Életünk. Mi mindig sietünk, időnk soha sincs. Hajt, kerget, űz száz égő gondolat, felduzzadt vágyunk soha nem lohad; mindegy, hogy tüske tép, vagy rózsa hull elénkbe: soha nem lép a szivünkbe a Béke, csak menni, menni, menni kell valahová egy rejtett messze ponthoz — kopott talpat a remény újra foltoz és elbukottat fölemel, de nincs megállás: menni kell, ha jaj, ha könny, ha hulló vér az ára: talán elérjük mégis nemsokára, ami hív, ami vonz, ami éget —s röpítünk táltost, nógatunk gebéket a nagy, a messzetörtető iramban ... Egyszercsak halkan vállunkra teszi valaki kezét s egyetlen szót mond fagyosan: elég! és megtorpan a portverő nagy vágta — Ki győzött s vesztett e földi csatákba'? gőg, büszkeség és istenes alázat egyforma bért kap: egy kicsinyke házat s míg száll a fölvert út pora a légben: mi alszunk benne megbékülve szépen. FIÁK ANDRÁS.. 80