Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Deési Sándor: A nyíregyházi színjátszás ötven éve

próbáljanak szerencsét. (Kisvárda egy sötét lap Gulyásék pénztári naplójában). Ezt a gyűjtő-kifejezést: «Gulyásék», elsősorban Gulyásra és Gulyásnéra kell érteni. A kritika már az első szezonjukban megállapította róluk: «...ízig-vérig művészpar. Mindkettő törhetetlen ambíciója és akarata harcol a művészet igazságáért és ez a tiszta, ideális cél megérdemli és le is fogja aratni babérait». Gulyás rendkívül diszkrét, választékos humora Kassai Vidorra emlékeztet, bár őt nem utánozza, minden alakításán rajta van a saját egyéniségének bélyege. Csak kár, hogy végtelenül szerény s a dicsőségnél többre becsüli, ha tolonganak a kaszszánál. Gulyásné határtalanul tud lelkesedni egy-egy jó szerepért: a Peer Gyntben, Zenélő órában, Az aranyemberben, Postáskisasszonyban, A legkisebbik Horváth-lányban, Te csak pipálj Ladányiban magával ragadja a közönséget és minden helyzetben feltalálja magát. Gulyásék 1927 április 16-án visszatértek Nyíregyházára egy kis 36 napos szezonra, amikor is Komlós Pál karmester vezetésével, pesti operaegyüttes vendégszereplésével előadták a Trubadurt is. «Ilyen komoly színpadi és zenei esemény alkalmával — írta a lap — a szinügyi bizottság páholya is ásított az ürességtől, a bizottság egyik tagja sem tartotta érdemesnek, hogy Nyíregyházán meghallgasson egy operaelőadást. Szerény véleményünk szerint a szinügyi bizottsági tagság nemcsak dísz, hanem kötelesség is, melyet gyakorolni kell, ha a színigazgató működéséről tiszta képet akarunk magunknak alkotni». Mozihelyáras előadások. Bevezették a mozihelyáras előadásokat, hogy ha már oly sok pénz nem is gyűl be, legalább közönség legyen. Kiss Ferenc három estén vendégszerepelt, de több erkölcsi, mint anyagi sikerrel. Gulyás társulata május 22-én Szarvasra hurcolkodott. 77