Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Vertse K. Andor: Magunkról

tak, amikor beléptünk, s az öreg Bakay, aki Rákóczi temetéséit is tárogatózott Kassán, hazafelé készülődött. Letelepedtünk a gangon egy asztalhoz. Inczédy bort rendelt, Bakay pedig hozzákezdett a régi, kuruc nótákhoz. Valamikor virradat táján kerültem haza, s a magas, vasrácsos kapunkon« egy légtornász könnyedségével másztam át, miután kapukulcsot nem vittem magammal. Csak felébredéskor vettem észre, hogy a botom eltűnt. Ott felejtettem a Pokolban. í Azóta se járok bottal. Ez a kis epizód jut mindig eszembe, ha Inczédyről esik szó. Amikor «A Hónap» cimmel folyóiratot inditottam szegény jó Ballay Gyulával és Kubinyi Imrével, tizórait adtunk a Koronában, amelyre Inczédyt is meghívtuk. Ott volt Jóba Elek is, meg Weisz Manó és a nyomdai személyzet egy része. Inczédy nagyoe meg volt velünk elégedve. Később Leffler Béla, a jelenlegi stockholmi magyar követségi attasé is munkatársunk lett. Egy Ady- és egy Strindberg-tanulmányát őrzöm. Az ő révén sikerült megnyernünk Kállay Miklóst is, Szabolcs vármegye jelenlegi főispánját, aki esztétikai tárgyú cikkeket irt és fordított. Folyóiratunk a fővárosban is nagy figyelmet keltett. Ballay barátomat az 19

18-iki spanyoljárvány ragadta el közülünk, Kubinyi Imre pedig az orosz fronton halt hősi halált. Ezek a sorok is szolgáljanak emlékéül a két melegszivü poétának. Kertész Lászlóval és Bata Sándorral, a Nyírvidék későbbi szerkesztőivel még abban az időben ismerkedtem meg, a mikor a Szabolcsvármegye cimü napilapot szerkesztették. Mindig jóleső emlékezéssel gondolok a zajos kis redakció kedélyes sörözéseire, amelyek nap-nap mellett elmaradhatatlanok voltak. Mint törvényszéki jegyző is tudósítója voltam a lapnak és állandóan éra: irtam a zenekritikákat. Kertész László eleven eszű újságíró volt végtelen bohém természettel, aranyos jó szívvel. Bata Sándor ~545