Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Keéky István: A simófalvi prédikátor (vers) - Stoll Ernő: Vármegyei tanitóegyesületek a népoktatásügy, a társadalom és a tanitói közérdek szolgálatában

ki. Vannak tantestületek, melyek határozatilag kimondották, hogy egy-egy gyengetehetségü gyermek, tekintet nélkül az előmenetelre, két évnél tovább egy osztályba ne járjon. (?) Fejtsen ki tehát az egyesület oly agitációt, hogy a megye több helyén kisegitő iskolák létesíttessenek. Legyen a tanitói egyesület a kir. tanfelügyelőség jobbkeze... Valamint Eötvös nem feledkezett meg a népoktatási tankönyvekről és vezérkönyvekről, úgy az egyesület figyelmét sem kerülheti ki az, hogy a vármegye tanitósága milyen tankönyvet használ. Szükséges lenne tehát egy bizottság alakítása melynek javaslata alapján kerülnének forgalomba a tankönyvek). Miután a néprajzi és földrajzi viszonyok több megyét egyesítenek, igy az Alföldi megyék egyesületei is egyesülvén, közösen hozhatnák ebbeli határozataikat. Ez nemcsak célszerűségi, de hasznossági szempontból is helyes lenne. Ez alap- és irányelvek mellett meglenne az egységes népiskola s mi tanítók minden erőnket és időnket a népoktattásügynek szentelhetnek s Eötvös értelmi szemével nézve a haza jövőjét, a nép boldogságát, mi is a kulturában keresnők s alapját a népnevelésben leraknók. Il-ik rész. Tanító egyesület a társadalom érdekében. Az 1728. évben kiadott 23201. számú szabályrendeletben semmi nyomát sem látjuk annak, hogy ez egyesület szolgálja a társadalmat. De nem is csoda! Ekkor még a társadalom egészen mellőzte az iskolát s nem érette, hanem ellene küzdött. Mert az iskola nem a társadalom céljait, hanem mint az egyházak veteményes kertjei, tanítóikkal együtt ezek érdekeit szolgálta. Maga Eötvös is dédelgette a felekezeteket s kitün1) De az iskola megtette a közeledő lépést már 1870-ben, a Il-ik egyetemes gyűlésen, midőn e tételt tárgyalta : „A népiskola és a tarsadalom." ~508