Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Vietórisz József: Válogatott strófák a költészetről*)

Ha lepke szívhat mézharangot, Míg szomja mámorába fúl; Ha napsugárnak csókja issza A hajnal tiszta harmatát, És önmagába térve vissza Mind csókra vár, ki csókot ád; S ha csókba forrni, csókban égni Vágy, ami földi, ami égi, S miénk a drága pillanat: Csak én ne csókolhassalak ?! * Költő lehetsz, ha rászülettél, S jól megtanultad, ami kell; De többre mégy a készületnél, Ha lelked érzés tölti el. Ellesni, mint a színt a képen, Van mód a verset, meglehet, De megtanítni semmiképen E szent titokra nem lehet! Ha költ: ki, mit, hol, mért teremtsen. Oly könnyen elfér mind a versben; De hogy mimódon: kár a szó, Mert szóval el nem mondható! Mesterkedés a tervezésben Sok szép dologra rávezet, De nincs igazság benne mégsem, Ha véle jobbá nem leszek! Homokra épit dőre ésszel, Alapja nem kő: puszta szó, Oly légies, hogy ködbe vész el, Nincs benne kézzelfogható. ~477