Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

A házhelyek kiosztása ezen a tavaszon befejezést kell, hogy nyerjen és az ősszel készen lehet az a kis falusi ház, amely igazi alapja lesz a konszolidációnak. A másik, amely éppen ilyen közelről érdekel bennünket, a közigazgatás reformjának kérdése. Ha a történelmet nézem, azt látom, hogy volt ez az ország sok rettenetes bajban, király nélkül, határok nélkül, darabokra szaggatva, testvérharctól pusztítva, — de a vármegye, az maradt az a megdönthetetlen pillér, amely ellenállott minden támadásnak és amelyen a jobb idők bekövetkeztével, mint a jogfolytonosság képviselőjén, újra felépülhetett az uj Magyarország. Ezt a vármegyét nekünk nem szabad bántanunk és nem engedjük azt se, hogy más bántsa, — lehetnek hibái, lehetnek fogyatékosságai, mint ahogy vannak is, hozzunk bele uj embereket, zárjuk ki a nem odavalót, de ami értékes benne, azt őrizzük meg gondosan. Magyar intézmény volt, hagyjuk meg magyarnak. Lehetnek a külföldön szebb és jobb közigazgatási intézmények, mint a vármegye, de nagy kérdés, elbírják-e a magyar levegőt ? Beválnak-e itt nálunk ? Lehet építeni határt ? szebbet, nagyobbat, mint a mi homokfutó szekerünk, de ha nem jár azon a nyomon, amelyet századokon átal vágott a nyiri homokba a lőcsös szekér, — elakad és sehová se jutunk rajta. A vármegye a legutóbbi rombolás eseményei idején is megmutatta erejét. Legtovább állott ellen az összeomlás után bekövetkezett destrukciónak; dacolt a kommunizmussal és az elllenségtől megszabadulva, máról-holnapra, mikor még az országos intézmények mozdulni sem tudtak, megindította a munkát az egész országban. És ereje múltjában, tradícióiban van, ezekre kell féltékenyen vigyáznunk. Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Rövid szavakban jeleztem itt felfogásomat és nézetemet egy-két kérdésben. Alkalmunk lesz ezeket a dolgokat egyenkint itt letárgyalni, egymás véleményét megismerni. — Nem ígértem semmi mást, csak ~426