Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Deési Sándor: A nyíregyházi színjátszás ötven éve

I. Színészet a fabódéban. 1894-ig rendszeres szinészkedésről beszélni sem lehet, sőt még a kész épület az annyi nagy magyar dicsőséget hirdető milleniumi évben is csak vándorszínészeknek tudott menhelyet adni. A 80-as évek szinjátszásának szintere a volt zöldségtéri (most Bencs László-tér) «Hárs»-vendéglő volt, melyet az akkori «Nyirvidék» disztelen fabódénak nevezett. Blaha Lujza első nyíregyházi szereplése. Ebben a disztelen fabódéban azonban időnként az akkori idők legnevesebb szinmüvészei is vendégszerepeltek s különösen Blaha Lujza szereplésének emléke maradt fenn, aki egész életén át meleg szeretettel emlékezett vissza az őt elragadtatással ünneplő nyíregyháziakra. 1880-ban volt ez a nagy Blaha-láz Nyíregyházán, melyről Blaha Lujza többek között a következőket jegyezte fel: — «Egy kis szabadidőm volt, tehát elmentem pár napi vendégszereplésre Nyíregyházára. Véghetetlen kedves közönségre találtam, nagyon jól éreztem magamat. Csak a huszárokra haragudtam, mert reggel mindig feltrombitáltak. Elek Miska főhadnagy volt a mestere az egésznek. Hiába mondtam, hogy ne tegyék, azt felelte, látta ő jól, hogy nem aludtunk mi már olyankor, mert meglebbent egy kicsit a f üggöny szárnya. A főhadnagynak igaza is volt. Reggelenként, amint meghallottuk a lovak patkóinak csattogását, be se vártuk a trombitaszót, hanem egy-kettőre kiugrottunk az ágyból és egy kis résen kikukucskáltunk az utcára, igy lestük a huszárok kivonulását. Ilyen az asszony, hiába, mind, de mikor az Istennek a legszebb teremtése a magyar huszár! Nagyon szerettem talyigán kimenni a Sóstóra. Ezek az itteni fiákkerek és bárha alaposan megdöcögtettek, nekem na39