Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

többek között a következőket irja a Nyírvidék olvasóihoz: -.Megcsináltuk a változást azért, mert igy ebben az uj alakban többet fogunk nyújtani olvasóinknak s változatosabb, könynyebben áttekinthető tartalmat, mint idáig. A «több»-ben és a «változatosabb»-ban azonban csak a mennyiséget és a rovatok bővítését tessék érteni. De semmi esetre sem azt, hogy mi most már ebben a modern köntösben csak egy vonalnyira is eltérnénk a régi iránytól, amelyet idáig me gtánt or it hatatlan hűséggel képviseltünk. «Szürkék» maradunk mi ezután is, a sajtóra vonatkoztatva abban az értelemben ennek a szónak, hogy messziről bosszantó fő-, al- és mellékcimekkel megirott családi tragédiákkal, szobalányok szeretkezéseinek, szabólegények szerelmi csalódásainak undoritó történeteivel nem fogjuk se csiklandozni, se megbotránkoztatni olvasóinkat... A sajtó hivatása iránt való nagyrabecsülésünk ellen mi vétkezni soha sem bogunk. Se üzleti érdek, se szenzáció hajhászat, — ami ezzel azonos — régen megszokott útirányából a Nyírvidéket még csak kizökkenteni sem fogja.» Az 1908. évfolyam jelentősebb cikkei: Kállay András tovább folytatja az elmúlt évben megkezdett «Utazás Nyáregyháza körül, hol szekeren, hol gyalog» c. igen érdekes cikksorozatát. Dr. Jósa Andrásnak «Csevegés muzeumunk érdekében is» c. avatott tollal megirt cikkei végig kisérik az egész évfolyamot. Kiemelkedők még Dr. Milotay Istvánnak Az uj Magyarország, Andrássy Kálmánnak Szövetkezetek, mint leggonoszabb uzsorások és Dr. Jósa Andrásnak Honfoglaláskori temető a nagyhalászi határban c. cikkei. Igen érdekes A drágaságról irott cikk is, amelyet a magát meg nem nevező szerző a következő savakkal vezet be: «Az általános élelmiszer drágaság immár tűrhetetlen. Tenni kell valamit, hogy megszűnjék!» Szóval igy irtak abban az időben is, amely időt ma mint a jó békevilágot emlegetjük. Fontosabb vezércikkek: Dr. Milotay István: Kossuth szobra, Kállay András: Az «örökség», Gróf Vay Gábor: Vasúti ~343