Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

cikkben tudatja a fájdalmas csapást, amely a lapvállalatot <özv. Jóba Elekné elhunytával sújtotta. A nekrológ a következő: Szivünknek mélységes fájdalmával jelentjük olvasóinknak a sötét gyászt, ami ránk borult megint. Négy év rövid leforgása alatt harmadszor mentünk ki a temetőbe, kisérve egy-egy koporsót, amelyben — mindegyikben — letörve, a mi halottunk feküdt, feledhetetlen nekünk: a Nyírvidéknek. A bimbó hasadása idejében elsorvadt szegény kis Sándorka után alig egy évre kidőlt a törzs: id. Jóba Elek, a Nyírvidéknek és nyomdának tulajdonosa, aki vas szorgalmával s puritán becsületességével, mint üzletember, — sajnos — kihaló mintakép volt. És most eltávozott tőlünk örökre özvegye is, aki — roskadozó testének a szörnyű csapás sujtása által még fokozott gyengeségét nagy lelke ener siájáva: leküzdve, a munkából kidőlt férjének, gyermekei apjának helyére állt s betöltötte azt teljesen és igazán. A Nyírvidék és a nyomda irodájában ott láttuk őt mindennap üzleti könyvei s levelezései között, s mikor megbénult jobb karja felmondta a szolgálatot, áttette a tollat a balkezébe s nagy akaraterejével rákényszeritette azt, hogy tudjon irni. Hogy mi volt, ki volt ő a családjának, mint anya, nagyanya s férje halála előtt, mint feleség: hogy mi volt, ki volt ő mint háziasszony: mindezekben a nagy női és asszonyi erényekben azokra a régi nagyasszonyokra emlékeztető, akiknek emléke régi krónikákban él ma. Szűkebb családja: gyermekei, unokái s ezek hozzátartozói mélységes gyászunk siralmaiban mint szentre gondolhatnak reá, megdicsőülésében. Mi, a Nyírvidéknek szellemi és technikai munkásai áldva áldjuk és megőrizzük szivünkben emlékezetét. A Nyírvidék az 1908. évfolyamát az alábbi felhivással nyitja meg «A Nyírvidék 1908. január elsejével XXIX. év~341