Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

De mi maradjunk egyelőre csak a nyiri vinkónál, amely a bölcs emberek tanúsága szerint annyi mindennek volt az okozója. Jó darabig, — például a tiszaeszlári pör után is —, nem volt okozója annak, hogy ha egy kisasszony eltűnik hazulról. Dehogy is szöktették meg, — megölték a zsidók, mint Solymosi Esztert, — és csak akkor változtatták meg nézetüket az emberek, amikor a leányzó, esetleg kisbabával a karján visszatért a szülői házhoz. Nem volt okozója a nyiri vinkó az éjjeli zenéléseknek sem, holott az már olyan nagy divat lett, hogy valamiféle baktériumra kellett volna gondolni, nem pedig mindig arra az agyoncsépelt szerelemre, amelyre könnyűszerrel rá lehetett fogni mindent. A múlt században még nem csinált semmi bajt a nyiri vinkó. Az emberek jól táplálkoztak, kevés gonddal éltek, megszokták, hogy életük nagy részét teritett asztal mellett töltsék •el, ahonnan legfeljebb egy kis szerelem kedvéért állottak fel. Hogy szegény ember is van a világon, azzal valóban nem volt szokás törődni. Ha szegény, miért nem megy dolgozni, mondták rideg igazságossággal a nyíregyházi tirpákok, mert ők valóban reggeltől estig dolgoztak és senkitől sem kértek ajándékot. (Nem csoda, hogy itt kifejlődött Nyíregyházán az úgynevezett tirpák-önérzet, megdolgoztak, megfizettek érte). De maradjunk a nyiri vinkónál. Tulaj donképen csak ennek a századnak az intellektueljei "kezdik észrevenni, hogy a nyiri vinkó kész veszedelem. A mult századbeli reformerek, a Széchenyiek, Kossuthok még nem sokat törődnek a nyiri vinkóval, messzibb célokra van függesztve a tekintetük. Ebben a században azonban, — különösen a század elején sommázni kezdik Nyíregyházán is, mint mindenütt az egész világon az elmúlt század eredményeit és fülön csipik ä nyiri vinkót, amely annyi hibának volt okozója. Ráfogják, hogy őmiatta nem dolgoztak az urak, ő volt az oka a gentryjpusz31